Csalódtatok édesanyátokban valaha?

Folyamatosan csalódtam benne, én voltam a bűnbak, akit hibáztathatni és persze büntetni lehetett mindenért. Ezt olyan szinten képzeljétek el, hogy vettem a saját pénzemből egy dzsekit, neki nem tetszett, hogy barna és azt mondta, hogy majd rájövök, hogy mennyire undorító, könyörögni fogok apámnak, hogy adjon egy újra pénzt és adni fog. Neki évek óta álma egy mini grillsütő, ami pont annyiba kerülne, mint a dzsekim (8000 Ft), de most miattam nem lesz neki és hogy lehetek ekkora szemét. Én sosem csináltam még ilyet, ha utólag nem tetszett valami, akkor úgy voltam vele, hogy így jártam, nem kértem pénzt másikra, ő pedig megcsinálta ezt párszor. Azt mondanom sem kell gondolom, hogy apám tartja el.

Nekem is szokott bűntudatom lenni, mert gyerekként elhitette velem, hogy én tehetek róla, hogy nem szeret, bár konkrétan nem mondta sosem, hogy nem szeret, de úgy viselkedett, és azt mondta, hogy miattam kell így viselkednie velem, én váltom ki belőle, pedig én nagyon meg akartam felelni neki. Most már ésszel fel tudom fogni, hogy nem én tehetek róla, de mégis olyan mélyen belém égett ez, hogy még mindig bűntudatom van. Szerintem próbálj vele beszélgetni, én amikor megpróbáltam anyám konkrétan kiröhögött. Mindenképp csak nyernél ezzel, mert ha meghallgat és beismeri, hogy igazad van, akkor talán jobb lesz a viszonyotok, ha pedig úgy reagál, mint az én anyám, legalább kevésbé lesz bűntudatod, mert már felnőtt fejjel látod, hogy milyen.