Szerintetek ezt meg lehet valaha bocsáltani?

Nem. Ha előttem anyámra kezet emelt volna én már amiatt nem állnék vele szóba többet. Utána még ki is dob és kitagad és lemond rólam, hát nincsenek azok a válogatott szavak amiket ide írnék ezzel kapcsolatban,de ez az én szubjektiv véleményem.Szóval nem.

Ha józanésszel el is dönteném hogy "megbocsájtok",akkris, mindennap mikor ltánám eszembe jutna az mit mondott, mit csinált.Számomra nem lenne értelme.

Én ezt nem tudnám sem megbocsátani sem pedig elfelejteni.

Nem is tudom hogy lehetne ezt helyrehozni.:(

Az enyém egyszer megrágalmazta anyámat, aljasul, a 12 éves nekem mondva. Soha többé nem álltam vele szóba, próbált keresni, de nem hagytam. Azt hiszem, sokmindent meg tudok érteni, de az ilyesmire nincs bocsánat nálam.

A Te eseted még ennél is sokkal, sokkal durvább.

Az egy dolog, hogy megcsalta édesanyádat. Ez velem is megtörtént, de attól még jó apa maradt, mondom ezt teljesen őszintén. Azért kellett hozzá egy kis idő:) Bár előtte sem bántottam a gyerekek előtt.

A megütök egy nőt, és a kitagadom a gyerekem azok a megbocsáthatatlanok

Nem tudnám az biztos.

Apám egyszer csinált hülyeséget az életben. Ő juttatta anyámat kórházba. Igaz nem bántotta fizikailag de lelkileg totál összeomlott. Akkor kerültünk a nagyszüleimhez a húgommal én 12 éves voltam, a húgom meg 6. Amikor anyukám kijött akkor még hetekig kellett bejárnia minden félére, így a nagyszüleimnél laktunk, ők neveltek, meg minden, majd amikor anyukám már jobban lett és visszament dolgozni, akkor költöztünk el messzire. Új életet kezdtünk, új környezet, új barátok. A régi helyünket teljesen hátrahagytuk, azóta sem tértünk vissza, ami nem is akkora baj, mert ma ott munkát nem találnánk. Én sem, most vagyok 24. A húgom is tanul, egyetemre szeretne menni most tart az érettségije. Most nem megy ugyan, mert szakmát és nyelvet tanul majd utána megy fősulira vagy egyetemre, még eldönti, de dolgozni is akar mellette és itt jobban talál munkát mint Szabolcs megyébe. Apánkról a mai napig nem tudjuk hogy mivan vele, nem is érdekel minket, mert mellette már éheztünk is, plusz ivott rendesen, lehet már a ház sincs meg, pedig nagy szépen rendezett és viszonylag új ház volt. Amikor a nagyapám utoljára járt arrafelé, még 3 éve, már akkor látta azt hogy rendezetlen kert, betört ablak, meg omladozó vakolat van ott. Persze ők is ideköltöztek már Győrbe a házat eltudták adni nagy szerencsével, így jöttek ide, és itt laknak a szomszédba. Nagy szerencse kellett ehhez, és azóta van boldog életünk amióta idekerültünk. Húgom teljesen kiheverte a történteket, szerencsére nem hagyott benne mély nyomot, de apánkról hallani sem akar.

Ez van sajnos, én nem bocsátanék meg neki ha ideállna elénk, szerintem már fel sem ismerném őt.