Vajon miért nem szereti a párom, ha a lányaink reggel bebújnak közzénk az ágyba?

Nagyon durva, hogy milyen hangnemben beszélsz a párodról (aki nem is a férjed három gyerek után?), akinek gyerekeket szültél, akivel együtt élsz. Én az ellenségeimről sem beszélnék ilyen alpári stílusban.

A stílusod alapján ez is te voltál, aki egész nap azon vernyákolt, hogy olyan fáradt, miért akarja a párja, hogy elmenjen vele a családi összejövetelre:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__rokoni-ka..

A kérdező megnyilvánulásai után csodálom, hogy a férj egyáltalán képes vele egy ágyban megmaradni.

Gondolom a gyerekek azért idegesítik a férjet, mert a kedves anyjukra emlékeztetik.

Hm. Nagyon ismerős a kérdező stílusa.

Ilyen arrogáns stílusban hangzott el már kérdés "ha nincs lakásunk, miért vállaljunk gyereket", meg még millió egy másféle témakörben, hirtelen nem jut eszembe a konkrét kérdés.

Én sem tűrtem meg a gyereket kettőnk közt. Sose. Van szobája, van ágya, legyen ott. Pláne akkor ne trajboljon nekem ott az ágyban, amikor egész héten 3:00-kor kelek, és hétvégén végre lustálkodhatnék akár reggel fél 9-ig is.

(Szerencsére már nincs gyerek, annak a kapcsolatnak vége).

A mostani életemben egyedül a kedvenc macskámat tűröm meg, ha reggel feljön közénk az ágyba. Nem visong, nem kiabál, csak szép csendben dorombol, majd elalszik, és ha épp mellém fekszik, melegíti hátamat. :)