Mit tehetnék az apám ellen, hogy ne tegye tönkre az életünket?
26 éves nő vagyok a szüleimnél élünk sajnos, mert nincs pénzünk elköltözni saját lakásba, vagy albérletbe.
A történet nem új keletű, de eljutottam sajnos arra a pontra, hogy úgy érzem hamarosan kárt teszek benne komolyan, ha nem történik semmi, egyszerűen nem bírom már ezt, nyáron már egyszer össze is verekedtünk, és akkor elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha feljelenteném, vajon sikerülne megszabadulni tőle, vagy csak még rosszabb lenne?
Folyamatosan szid minket, k......nyázik, üvölt, hogy mikor d.ünk már meg, mert hogy az ő életét tönkre tesszük, meg nem csinálunk semmit, csak ő van értünk, blablabla... ha valamit eltesz vagy letesz és 3 perc múlva nem találja, mert nem emlékszik hova h...nyta el, akkor is mi vagyunk a sz.m..etek, meg miattunk van minden, mi tettünk el, r.h..adjunk meg, meg d...göljünk meg....
Anyukám vesebeteg,dialízisre jár. Apám szerint nincs semmi baja, szimulál, meg állandóan csak meg akar dö.le..ni, meg nem csinál itthon semmit.
"Sosincsen" kaja itthon (ha anya egy nagy lábassal főz, akkor képes apám egyedül megzabálni az egészet, azt se kérdi, hogy akar-e még enni valaki, vagy ettünk-e már.Addig eszi, amíg van benne, még éjszaka is kijár.
Párom cukorbeteg, ha főzök neki, vagy magunknak valamit kettőnkre, akkor Apám kiakad, hogy mert mindig csak Páromnak főzünk neki sosincs semmi főzve... és még fokozhatnám... issza a kávét literszám, amitől még idegesebb.
Én már komolyan nem tudom mit lehetne csinálni szép szóval nem megy, és felesleges is egyszerűen nem normális, és nem tudom miért bánt minket állandóan. Egyre fogy a türelmem, és a cérna is egyre vékonyabb. Nem az a baj , hogy engem bánt, hanem hogy mindenkit anyukámat és húgomat is szidja állandóan, és én ezt nem tudom elviselni, pedig a s.g..e fényesre van nyalva.
És a legvégére a legjobb a munkahelyéről is kirúgták, mert gondolom ott is megunták, hogy miket művel, és most már a nap 24 órájában itthon van, és minden alkalmat megragad, hogy konfliktust kelthessen. Nem iszik, nem cigizik, meg semmi, egyszerűen nem normális...
Hogy írjak valami pozitívat is: mikor picike voltam odáig meg vissza voltam apámért, és ő is értem! Ő volt a legfontosabb ember az életemben.
Sajnos mikor anya kezdett beteg lenni valami megváltozott, apám is akkor kezdett változni. Amikor anya sokat volt a kórházban apám elkezdte az agymosást, hogy anyám nem is beteg, csak sajnáltatja magát, meg szimulál, meg mennyire sze..mét meg hü..lye, pont mint a szülei (anyós-após apámnak) . Eleinte sikerült is anyukám ellen fordítania, mert ő volt itthon velem sok időt, és csak mondogatta, aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy elég ebből, és nem érdekel, mit mond! És amikor rájött, hogy nem tud irányítani, meg ellen fordítani aztán kezdett el ilyen lenni, sose voltam elég jó neki, egyszer sem hallottam a szájából, hogy "jól van kislányom, ügyes vagy" a legnagyobb dicséret az volt tőle, hogy lehetett volna jobban is, de mindegy, mert te úgy is hülye vagy, meg soha nem lesz belőled semmi! Ha főzök az a baj, mert még sosem mondta hogy "ez finom, vagy ez jó" hanem, hogy lehetett volna máshogy is, és úgy jobb lett volna, meg hogy az ő anyja ezt jobban csinálta. Ha nem főzök (mert mi a pic.sának ezért??) akkor az a baj...és minden mással is így van ez! Soha egyetlen dicséretet nem kaptam tőle, de szidást, meg verést annál többet, mert valami nem úgy volt, ahogy ő elgondolta!
Mert nem az lettem, amit ő elképzelt, mert nem abba az iskolába mentem..stb...
Ja és a legszebb, hogy ŐŐŐ sokkal betegebb anyámnál, mert neki fáj a lába, mert egyszer el volt törve, és azóta fáj neki! Az hogy anyám két naponta dialízisre jár, és már többször is majdnem meghalt az csak szimuláció, meg semmi!
És elhihetitek a legnagyobb álmom, hogy végre elköltözzünk, és ez csak KÉNYSZER megoldás, hogy itt lakunk, illetve albérletbe meg azért nem akartunk menni, hogy gyűjthessünk(gyűjthessek) SAJÁTRA és ne kelljen hitelt felvenni, amit még az unokáim se fognak tudni kifizetni. Ez volt a terv, ami azóta félrecsúszott...
válasza:Nem semmi stílusod van. Írhatod, hogy milyen szemetek a kommentelők, és hogy te mennyire ledöbbentél, de attól még ez az igazság. Nem csak neked kell/kellett megküzdened hasonló elmebajosokkal, mint apád, nekem is volt szerencsém ilyen élményekhez, de én még 18 év alatt voltam, nem egy 26 éves ló. Igen, joga van hozzá, amíg az az ő háza, ugyanis vannak törvények. Lehet kegyetlenül hangzik, de ez van, én sem tudtam mást tenni. Mégis milyen választ vártál? Buzdítsunk arra, hogy öld őt meg, vagy mi? Még szerencse, hogy nekem nem 26 évesen jutott eszembe továbbtanulni. Ha annyira nincs pénzetek, és ha normálisan tanultál volna középiskolában, akkor mehettél volna ingyen egyetemre (manapság ez már egyre nehezebb, na de a te idődben...). Lehet sírni, hogy ennyire nehéz meg annyira nehéz, de az azért nagyon gáz, hogy két 25 év feletti ember nem bír összecuccolkodni. Bár ilyenekkel, hogy hitel, meg segíly, így tényleg lehetetlen.
Tényleg nem tudom, mit vártál. Vagy megszokod, vagy megszöksz. Apád nem fog megváltozni, anyukádat meg sajnálom, főleg amiért mindent egy ilyen emberre bízott rá anno. Most ezt jó alaposan megszívtátok, ettől függetlenül sok sikert anyukádnak a betegségével kapcsolatban.
Négyes voltam.
Ja, és még valami: párom beszállt a rezsibe, direkt megkérdezte, hogy menyit fizessen havonta, mikor ide költözött! Illetve ő is segít, amiben kell itthon, állatokat tartunk, megvesszük magunknak a kaját külön a pénzéből/pénzünkből. Az állatainkat gondozzuk. Anyukám megcsinálja a házi munkát: most főz, takarít, nyáron befőttet tesz el, meg mindent, amit csak bír.
És, hogy miért lakok még 26 évesen is a szüleimnél, amikor már Illett volna sajátot venni?? Mert az eredeti terv szerint pár év alatt összejön annyi pénzem, amiből tudtunk volna venni egy kis házat, úgy, hogy a fizetésen nagy részét félreteszem,(és nem kell hitelből a banknak házat venni) párom meg addig kifizette volna a saját hitelét!
Attól hogy ezeket az elején nem írtam le nem kell rögtön azt gondolni, hogy sz..házi semmirekellő emberek vagyunk!!
Kedves 6-os! éppen azért nem tanultam tovább az "én időmben" mert apám közölte, hogy ő bizony nem támogat semmiben tovább! És inkább elmentem akkor munkát keresni! Segélyt soha nem vettem igénybe, mert nem volt képem hozzá, most a munkaügyin keresztül járok tanfolyamra, ezért kapok valamennyi pénzt!
Most azért is szemetek vagyunk mert páromnak van hitele, amit még jóval előttem vett fel mással, és az ő nyakába szakadt?? Ez nem véletlenül a nyuszika esete a sapkával??? :D Ha van raja az a baj, ha nincs, akkor meg az?
Hogy mire számítottam..mindenek előtt biztatásra! Vagy valami épeszű javaslattételre...De mindegy, a tanulságot levontam, hogy ilyen helyre nem kell írogatni, mert itt csupa tökéletes ember válaszol :D! Kezdek jót mulatni az egészen!
Még egy tanulság: sose kezd el úgy történetet, hogy kiírod "26 éves vagyok". Mert innentől tök mindegy mi van a szöveg többi részében, ha nem a társadalom által elvárt dolgokkal rendelkezel ennyi idősen, a te hibád :D :D :D!
Na, semmi gond :D! Most már tényleg jót mulatok az egészen :)!
válasza:Szia.
Sajnálom a helyzeted,nehéz lehet Nektek.Anyukádnak talán a legjobban mert betegen ezen kell átmennie,mikor pont nem erre lenne szüksége.Nem ítéllek el,nincs jogom hozzá...
Az én ötletem az lenne,lehet kivitelezhetetlen,de szerintem ez az egy megoldás van...anyukádat ki kell hozni onnan,ez tuti.Fogd meg és mennyetek egy rokonhoz,baráthoz,albérletbe.Tudom írtad nincs pénz,de szerezzetek valahonnan,hitel ,kölcsön valakitől..mindegy ,de onnan mennek kell, mert ennek tragédia lesz a vége.Apukád meg akkor a házában ami az övé ugye, élhet tovább egyedül és olyan kaját főz magának amit akar.De ahogy olvastam a hozzászolsaidat ,úgy látom nem nagyon van más lehetőség.Tűzd ki a cél és valósítsátok meg...ha tudod,hogy csak x időt kell már csak kibírnod könnyebb lesz ,mert látod a végét az egésznek. De jogilag nem hiszem,hogy bármit tehetnél..ismered a rendőrség hozz állását ezekhez a dolgokhoz...amíg vér nem folyik..:(
És mindenki másnak üzenném,és akár mehet a lepontozás is,akkor is leírom,hogy szégyelljétek magatokat...nem mindenkinek adatott meg ,hogy úgy éljen ahogy szeretne,nem ilyen világban élünk,nehéz munkát találni ,ha találsz alig kapsz egy kis alamizsnát érte...miért kell bántani a másikat,hogy 26 évesen már.... miért törvényszerű ez??!!31 éves vagyok,volt házam,kocsim ..elvitte a bank,anyumékkal élünk egy albérletben ,mert így olcsóbb,dolgozunk mind ,de akkor is megkell fogni minden ft-ot..és akkor mi van? sz@r ember vagyok ?? vagy semmirekellő??Nem hiszem...kicsit átkélne érezni a másik helyzetét és úgy nyilatkozni.EMPÁTIA ..de sajnos ezt tapasztalom mindenhol,bántják az emberek ágymást,leszarják a másikat...de okoskodni meg osztani az észt azt tudja mind...sajnálom:(
válasza:Sajnálatos a helyzeted, de ezen csak te tudsz változtatni!
Költözz el albérletbe a pároddal együtt! Felnőtt vagy, éljetek külön, és akkor nem kell ezt tűrnöd.
26 évesen, a pároddal együtt nem kell otthon lakni...ennyi!
válasza:Ugyanúgy leírtam azt is, hogy én is éltem át hasonló dolgokat, és hogy sajnálom anyukádat, bár gondolom ezt úgy ahogy van, átfutottad a szemeddel. Ennél több empátiát képtelen voltam kifacsarni magamból. Sosem értettem, hogy miért várják az emberek idegenektől, hogy ilyen dolgokon sajnálkozzunk. Reálisan leírtam, hogy jogilag apukád háza, senki nem fog nektek segíteni, ugyanis azt csinál, amit csak akar, valószínűleg ezzel ő is tisztában van. Ezt itt mindenki leírta itt, nem csak én, meg azt is, hogy bizony itt csak elköltözni lehet.
Nem támogattak? Képzeld, mi sem vagyunk jómódúak, sőt. Nálunk sem volt sosem családi béke, sőt. Nálunk is van betegség, csak pont én vagyok az elszenvedője. Na és? Így is el tudtam menni tanulni, itt-ott dolgozgattam is, és suli után egyből kaptam melót, pedig még csak 22 vagyok. Én most fogok összeköltözni a párommal, de mellette még anyukámnak is tudok segíteni. Hát ez rohadtul nem szerencse kérdése. Sajnálatos a helyzeted, de hiába kapsz empátiát, az nem fog rajtad segíteni, csak a költözés. Ez az egyetlen normális tanács.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!