Lázadás vagy szenvedés?
16 éves lány vagyok, és mindenbe beleszól és lekorlátoz az anyám. Minden aszerint működik, ahogy ő akarja. Nyilván ő tart el, és tisztelni kell, de vannak határok.
Az égvilágon mindenbe beleszól, mikor ülhetek le a tv elé, hova mehetek, kivel mehetek, mit csinálhatok. Minden egyes másodpercről tudnia kell. A páromtól is elválasztott minden ok nélkül. Egyik nap gondolt egyet, és kijelentette, hogy holnaptól vége a kapcsolatotoknak, nem találkozhatsz vele. Pedig semmi oka nem volt rá. Itt kezd most már betelni a pohár
Beszélni nem lehet vele, nem ér semmit. Van tudjátok az a típus, aki soha nem ad más véleményére, senki nem érdekli, csak az amit ő gondol. Rácsapni pedig hiába csapom az ajtót, hiába megyek el szó nélkül itthonról. A végén úgy is én húzom a rövidebbet. Mindentől megfoszt. Úgy néz ki marad a megtűrés, csak az a baj, hogy ez így már nem élet... Lelki terrorban élek, de ő mindig is erre épített, hogy féljek tőle, és minden mindig úgy legyen, ahogy ő akarja.
válasza:Ez már tényleg mindennek a teteje! Készíts titokban az egészről hangfelvételt, hogy legyen bizonyíték, és mutasd meg egy ügyvédnek vagy gyámügyesnek! Akármennyire az anyád, ennyire akkor sincs joga korlátozni téged, főleg hogy hamarosan nagykorú leszel, és így már az említett "szervek" is rendelkezésedre álnak, hiába nem vagy még nagykorú!
A kapcsolatodnak pedig nem tud véget vetni, ha a barátoddal tudjátok fejből is egymás telefonszámát!
válasza: válasza:
válasza:#4
Feltételes módba akartam írni, még nem tettem meg.
Nincs hozzá lelki erőm. Kár, hogy téged nem tiltottak el mindentől és mindenkitől akit valaha szerettél minden ok nélkül. Akkor lenne egy kis fogalmad erről a helyzetről
válasza: válasza:#5, "az én szüleim 16 évesen meg se engedték, hogy szóba álljak egy fiúval, nem hogy állandó barátom legyen." - nyugtass meg, hogy ezt nem bármiféle követendő példának írod...
Kérdező: lázadás, egyértelműen - de ésszel és nem gyomorból!
válasza:16 éves vagy, majd ha olyan idős leszel, mint anyukád, és lesz egy 16 éves lányod, kicsit jobban át fogod érezni az ő helyzetét. Sajnos a legrosszabb korban vagy...és ezen mindenki átesik. Meg lehet érteni a te helyzetedet is, és az övét is. Mielőtt még gyerekem lett volna, azt hittem, mindent értek, de csak most értettem meg igazán, mit miért merre meddig. És ezt hiába is kezdené neked bárki is magyarázni, nem értenéd...mondanád, hogy de igen, de hidd el, hogy nem...de ez nem a te hibád, még fiatal vagy. Félig gyerek, félig felnőtt. Nagyon nehéz időszak.
Lehet, hogy anyukád nem tökéletes, tesz olyan lépéseket a nevelésedben, ami helytelen, de hidd el, csak a javadat akarja. Vannak olyan döntései, amikkel nem értesz egyet, és ha felnősz, akkor se fogsz vele egyet érteni, de lesznek olyanok, amiket nem tartasz helyesnek, s te mégis ugyanazt fogod tenni:D Ez ilyen. A legfőbb probléma a 14_20 éves fiatalokkal, hogy tombolnak bennük a hormonok, amik olyan hirtelen árasztják el őket, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Ez egyáltalán nem az ő hibájuk, normális reakció ez, de a szülőké is. Egyszercsak elkezdenek lázadni a gyerekeik, s ők kétségbeesésükben (hogy megálítsák őket) néha abszurdnak látszó döntéseket hoznak.
A legjobb megoldás erre, ha anyukádat megnyugtadod azzal, hogy kéred, üljetek le, és beszéljétek meg ezt a dolgot higgadtan. A kommunikáció nagyon fontos, hogy meghallgassuk, megértsük egymást, s alkalmazkodjunk egymáshoz. Kompromisszumot kell kötnötök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!