Betegesen szerelmes lennék? Mi tévő legyek?

Szóval: Van egy srác, akit 15 éves korom óta ismerek. Akkoriban gyermeteg szerelemmel csöpögött a nyálam rá, de Ő mivel 8 évvel idősebb nálam, persze felém sem nézett. Ehhez hozzátartozik, hogy általában cicababák vették körül én pedig egy "egyszerű" egyéniség vagyok. Mindig róla fantáziáltam, és megbolondultam a hiányától. Egyébként a srác fejre elképesztően jól néz ki, teste csupa izom, a lelke pedig nagyon szép. Egy baj van vele, hogy nagyon ad arra, hogy a legszebb, legtökéletesebb nő legyen a párja. És én ebbe a képbe nem illek bele. Mikor 18 lettem, egy helyre jártunk szórakozni, és akkor is csak szenvedtem ha megláttam. Majd 18 évesen elköltöztem otthonról, s lett egy párom. Ekkor (valahonnan megszerezte a számomat) felkeresett.(Persze neki is volt párja) Eljött hozzám (kb 100 km volt köztünk), s ezután gyakrabban (kb 3 havonta) találkozgattunk. Nagyon szenvedélyes napokat töltöttünk együtt.Amikor beszélgettünk a kapcsolatunkról, érezhető volt, hogy nem szerelem köti hozzám :( Valamiért ragaszkodott, de ezt Ő sem tudta jobban megfogalmazni. Így én nem beszéltem az érzéseimről, s elkönyveltük egymást jó barátnak. Egyre szerelmesebb lettem, s szakítottam a párommal. Majd nem sokra rá Ő is szakított a szerelmével. A lényeg, a mai napig (szóval 10 éve) rendszeresen találkozgatunk,(olyankor 3-4-5 napot töltünk együtt megszakítás nélkül) azóta persze neki is és nekem is volt már komolyabb kapcsolatunk (sőt... neki több), de azoknak is már vége! Részemről azért, mert mindenkiben Őt keresem. Már kialakult közöttünk egy olyan viszony, ami tényleg nagyon mély lelkületű, szeretjük egymást, de én teljesen máshogy. Én tiszta szívből, szerelemből. És nem tudom neki elmondani, mert félek a csalódástól, és félek hogy esetleg enged a köztünk lévő szálakon. Pedig megőrülök érte. És már letettem arról is, hogy más lesz a párom. Nem kell senki, csak Ő. Hmm... és még egy fontos dolog: 10 éve van köztünk szex is, ami nem egy 10 perces d*gás, hanem tele van érzelemmel még az Ő részéről is. Ezt sem értem. Ezt megjátszani nem lehet... de akkor hogyan csinálja, ha nem érez a barátságon kívül irántam semmit? Ezeken kívül még annyi, hogy minden dolgába beavatott, mindent tudok róla, és azt is tudom, hogy nincs neki még 1 ilyen lelki társa, mint én. Így persze azt is megtudtam, hogy a napokban lesz randija egy csajjal, akiről már most úgy beszél, mint valami Istennőről. És ilyenkor kész vagyok, és csak sóvárgok és sírok. Mit lehet csinálni ilyenkor? Kérlek segítsetek, és vegyétek komolyan a problémám, mert esküszöm szenvedek. Vegyétek figyelembe a korunkat is légyszi, nem vagyunk már tinik. (Én 28, Ő 36) Várom férfiak válaszát is, Ők lehet jobban felismerik ebben a szituban a lényeget! Köszönöm mindenkinek!