Szerintetek van esélyem?

Megértem a te álláspontodat, viszont ne azt nézd, hogy neked mi a jobb, hanem, hogy a gyereknek melyik a jobb. Ha ennyi idő után kiszakítod a megszokott környezetéből, lehet, hogy helyrehozhatatlan károkat okozol vele. Ő ezt, hogy a nagyszülei nevelik nem veszteségként fogja fel, neki ez a természetes. Inkább próbáld meg a többszöri láthatást elintézni, nem a szigorú két hetet betartani. Nekem apukám első házasságából van a nővérem, aki olyan, mintha az édes testvérem lenne. Mert az anyukája és apa meg tudták annak idején normálisan beszélni a dolgokat, hogy egyik fél sem neveli a másik ellen a gyereket. Később persze anya és apa megismerkedtek, összeházasodtak, stb. Ebből is szerencsés a helyzetünk, mert anya úgy szereti a tesómat, mint ha az ő gyereke lenne, teljesen elfogadta. Így nem csak két hetente láttuk, hanem miden hétvégén, szünetekben, sőt, volt hogy hétköznap délutánonként, vagy nálunk aludt és tőlünk ment suliba, oviba.

Tehát én a helyedben ezt próbálnám elintézni, és ezáltal közelebb kerülni a kisfiadhoz. Mert ha azt nézed, a nagyszüleihez jobban ragaszkodik, mert ők vannak vele nap, mint nap, nem te, de ez persze nem a te hibád. Ezzel azt szeretném elmondani, hogy annak a kisgyereknek, lehet, hogy óriási trauma lenne, ha elszakítanák a nagyszüleitől. Ő "fordítva működik". Neki a nagyszülei olyanok, mint másnak a szülei, és te vagy neki, olyan, mint másnak a nagyszülei, mert ők olyan sűrűn látják mint a szülők, te pedig mint a nagyszülők átlagban.