Huszonévesen elvártátok a szüleitektől hogy ruházzanak benneteket?
Úgy értve hogy akkor ha nem volt éppen munkátok és még otthon laktatok.
Unokatestvéremmel egy idősek vagyunk, mindketten munkanélküliek. De mégis annyira más a kettőnk élete: én folyamatosan munkát keresek, nyelvet tanulok és igyekszem képezni magam hogy a tudásom ne vesszen el. A szüleimtől nem igazán kapok pénzt, néha a nagypapámtól kapok mikor segítek neki, ebből fedezem a felmerülő vizsgáimat.
Az unokatesóm viszont bevallottan nem keres munkát (a szüleinek azt mondja hogy nem talál, bár az nem tudom hogy nem tűnt fel nekik hogy az évek alatt a lányukat egy interjúra sem hívták be) és mindent megkap, amit csak akar. Ruhákat, ékszereket kozmetikumokat... mindent ki tud hízelegni az apjától. És közben otthon lustul semmit se csinál, én meg ha van lehetőség alkalmi munkákat vállalok a környéken.
És mindezek ellenére nekem van rossz érzésem hogy bánt hogy én nem kaphatok új dolgokat, ruhákat.
Hogy győzzem le ezt az érzést? Olyan rossz hogy olyannak áll a világ aki a kisujját sem mozdítja. Még annak tudatában is hogy úgy néz ki hogy az erőfeszítéseimnek lesz eredménye, a láthatáron nekem már felbukkant egy állandó munkahely, már csak egy teszt van hátra.
Nektek milyen volt az otthoni életetek munkanélküliként?
válasza:Nekem amikor nem volt munkám nem vártam el anyámtól, hogy a szükségesnél többet költsön rám. Több hónapig nem volt munkám, örültem annak is, hogy volt hova hazaköltöznöm, volt mit ennem és a létszükség dolgokat megkaptam.
Nem értem az olyan embereket, akik 20-on évesen még a szüleiket húzzák le (nem rád értem, a barátnődre).
válasza: válasza: válasza:Igen, kedves 2. ezt én is megtenném a gyermekeimért, és az én szüleim (egyikünké sem) sem hagyják hogy éhezzek/éhezzünk. De én azt is megbecsülöm hogy eddig támogattak.
Csak a között van különbség hogy én azt megköszönöm hogy vesznek nekem az állásinterjúra egy harisnyát és a között hogy őt végigviszik a plázán vásárolni és másnap benyújtja az újabb listát.
És ez még mindig nem zavarna, csak az hogy utána órákon keresztül ecseteli hogy miket kapott, és szó szerint lesajnál hogy nekem egy ruhásszekrényben elfér az összes ruhám.
És ezt egyre nehezebben tudom kezelni, hiszen mivel vágnék vissza?
válasza:Én úgy a kettő között állok.
Nem várom el anyától, hogy ruházzon stb. hanem ez alatt a 3 hónap alatt míg munka nélkül voltam, ő ajánlotta fel, hogy vesz nekem pár dolgot, mert nagyon lerongyolódtam. Nem kellett szólni, magától értetődőnek tartotta, hogy ne a combomnál kidörzsölődött ócska farmerban menjek állásinterjúra, és ne téli bundás leggingsben járjak.
És szerintem ez így normális! Nem érzem kihasználásnak, hiszen a szüleimről van szó nekem pedig segítségre volt szükségem. Ha nem vette volna meg azt a kényelmes fekete nadrágot, lehet nem mertem volna az állásinterjúra olyan szakadtan elmenni, így munkám se lenne.
Mi egy család vagyunk, nem pedig társbérlők. Mikor öregek lesznek, akkor én fogok nekik segíteni. Így működik a család. Nem pénzszámolgatással, meg hasonlókkal.
válasza: válasza:Az utolsónak igaza van: nem kell mással foglalkozni. Mindig lesz olyan, aki kevesebb vagy semennyi munkával jobban él, mint te. Ez van, az élet nem fair.
Én nem vártam el huszonévesen hogy ruházzanak, de ha az én lányom nem akar majd diákmelózni egyetem alatt és megtehetem, akkor ugyanúgy fogom ruházni mint gimnazistaként.
(Persze ha már a többedik egyetemet kezdi és láthatóan nem tanul, az más kérdés)
válasza:mindig lesz a környezetben olyan, aki szúrja a szemedet. ki ezért, ki azért. kár ezen háborogni. arra törekedj, h neked jobb legyen, és a keresetedből fussa amire kell.
ha legközelebb menőzik a cuccaival, akkor kérdezd meg, h nem szégyelli magát, h otthon mereszti a popókáját, és más kukijával veri a csalánt?
egyébként nekem akár volt munkám, akár nem, anyum vett néha télikabátot, bakancsot, mert ezek bizony nagyon drágák, és neki fontos, h minőségi dolgaim legyenek. inkább ilyesmit kértem karácsonyra, szülinapra mint telefont vagy sminkkészletet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!