Ti hogy mertek önállósodni, családot alapítani ebben a nagy bizonytalanságban?

Én Miskolci vagyok, de azért nincs olyan rossz helyzet ha benned van a dolgozni akarás. Az már más kérdés hogy van-e szíved családot alapítani 80ezres fizetés mellé, azoknak van még mindig jó világuk akik keresnek fejenként 150-200ezret.

Ismerek olyanokat akik meg sem érzik ezt a bizonytalanságot, házat bővítenek, utazgatnak, építkeznek

Ha tehetném soha nem vállalnék gyereket, mert lemondással járna a kevés keresetem miatt, 94-et kapok

Bár ebbe nyilván a barátnőmnek lesz úgyis több beleszólása, mert ha szeretne, akkor miért ne teljesítsem a kívánságát, de még nagyon fiatalosan gondolkozunk legkésőbb közel a 30hoz lesz csak belőle valami

21/F

Úgy mertem, hogy lényegében "kivágtak" otthonról :D Muszáj volt csinálnom valamit, ha nem akartam éhen halni.

Mellesleg ha valaki itthon sem boldogul, EGYÁLTALÁN, az külföldön sem fog tejben-vajban fürödni...

Számunkra az elsődleges szempont, hogy közös életünk legyen, és gyermekeket neveljünk. Mindent ennek a tervünknek rendelünk alá, és a lehetőségeket ehhez a célhoz mérten keressük.

Ennél fogva mi nyitottak vagyunk költözésre, a munka után menni, ha kell, ideiglenesen külföldre is. Nyomatékosítom, hogy ideiglenesen, mert hosszú távon Magyarországon szeretnénk élni, bármilyen legyen is az. Igényeink sem a csillagos etet verdesik, hanem a realitáshoz közelítenek.

Emellett tudatosan választottuk iskoláinkat a párommal fiatal korunktól fogva, így pedig olyan területen szereztünk diplomákat, amely területeken viszonylag könnyen találunk munkát. Mondhatnám, hiányszakmákat választottunk.

Ha nem készültünk volna már fiatal korunktól fogva tudatosan arra, hogy nehéz lesz talpon maradni, akkor most igen csak nagy bajban lennénk. Az ez irányú látást pedig nagy részben a szüleinknek köszönhetjük.