Adjam neki haza tényleg a diákhitelem?

ez a mégiscsak az anyám idővel el fog mulni. a sok szemétkedés ezt kiöli az emberből. de sajnos addigra már nem az leszel aki most vagy.

sajnálom hogy ilyen terhet aggat anyád a nyakadba, velem is megtette a rokonság...

Na várjunk egy kicsit. Ő tíz ezreken szívózik, de elhiszed neki, hogy vesz neked egy lakást? Ne legyél naiv...

Az albérlettől ne félj. Nem azért fizetsz majd, hogy "legyél valahol", hanem, hogy újra legyen életed. Csak egy életed van és most vagy fiatal. Ne add neki! Éld te!

És nem tehetnek ki akármikor. A szerződésbe foglalt feltételek mellett tehetnek ki és te is aszerint mehetsz el onnan. Papírozzatok le mindent és kész.

Mivel láthatóan szívatni akar (és ez sikerül is neki, ld rendőrségi ügyek), ez nem fog megváltozni. Csak rosszabb lesz. Nem tudod pénzzel megvenni a nyugalmat. Illetve tőle nem.

Írtad, hogy elhunyt valaki. Ki? Apukád? Mert akkor tulajdonrészed van a házban (és a hitelre is van kötelezettséged), nem?

Hányszor fogod még kiírni ezt a kérdést? Igazán felfoghatnád már, hogy felnőtt ember vagy, az anyád meg nem kér belőled tovább, nem akar eltartani. Szomorú, de igaz. Azon kívül, hogy havonta itt vergődsz ugyanazzal a problémával, semmit se teszel azért, hogy megoldódjon a helyzeted,pusztán lamentálsz azon, hogy anyád milyen elmebeteg és neked milyen nehéz elviselni.

Egyetemre akarsz járni, de nem támogat senki, magyarul nincs miből élned. A diákhitel önálló élet fenntartására nem elég. Dolgozni nem akarsz, pénzt hazaadni nem akarsz, de a barátnődet beköltöztetnéd anyád lakásába, anyádat el is gázosítanád, nem érdekel, csak a lakás miatt aggódsz. És ezt agyalgatod itt már nem tudom hanyadik kérdésben, hónapok óta. Fogd már fel, hogy ha nem TESZEL VALAMIT, akkor minden ugyanúgy marad, de ezek szerint szereted ezt a mártír szerepet, mert rinyáláson, meg kifogások keresésén kívül semmi eredmény.