Felelem. Hogyan nyugodjak meg?

Szerintem ezek után, amiken átmentél, teljesen érthető reakció. Egy anya attól a pillanattól, hogy megszületett (mert anya is születik onnantól, amikor benne élet fejlődik), félti és óvni akarja, mindentől megvédeni a csemetéjét. Ez természetes. Ha nem így lenne, az a gond. De: tudnunk kell ezt a helyén kezelni. Nem plüssállat, nem hal az akváriumodban, nem kutya, hogy pórázon vezetve arra mehet, amerre a gazdi mondja és a zebra előtt leül. Azt teheted, hogy elmondod neki, ha kell, ezerszer, hogy ha majd ő egyedül közlekedik is, meg kell állni az út előtt, és ne csússzon hason le a csúszdán, és ne rohanjon be a mozgó hinta elé, stb stb.. tehát továbbadod a szabályokat, és Te teszed is ezt -feltételezem az írásodból.

Nem zárhatod burokba, az az önbizalmának is rosszat tenne, erre figyelj és arra, hogy

önmagukat életképesnek érezzék, még ha fáj is: majdan nélküled is akár..

Értek veszteségek, írtad, de ha ma borult volt az ég, nem veheted készpénznek, hogy akkor holnap sem süt ki a nap! .Természetes reakció ezen ne agyalj, hogy mennyire gáz, ha így gondolkozol..

Legyen hited, segíteni fog. Ha a gyerekeid is ezt látják rajtad, akkor annál többet ember nem adhat a gyerekének.