Hosszú lesz a történet, de tanácstalan vagyok, félek. Mit tegyek?

Elég rossz dolgok mennek itt a napokban. Annyit tudni kell, hogy 21 éves lány vagyok, anyámmal élek, meg itt élt a pasija, pár hónapja, meg azelött párszor. A házunk nagyanyám-nagyanyám kínkeserves munkájának(földek,állattartás,nélkülözés)eredménye. Évtizedeken keresztül ezért dolgoztak, majd megvették, anyám nevén van. Papám sajnos 5 éve meghalt, mama él csak a falu másik végén. Mamám alig tud menni, az otthoni teendői java részét próbálja ellátni, de hamar kifárad, én látom el, vásárolok be, locsolok, segítek neki a kertben, hozok fel a pincéből dolgokat, tehát mindent. Nem hánytorgatásból, nagyon szívesen csinálom, ez a minimum amit érdemel, ő a mindenem. Anyu épp ha egy héten egyszer elmegy, de akkor is csak veszekednek, mama előtt már nagyon leszerepelt. Papával sem volt valami felhőtlen a viszonya.

Tudni kell hogy anyámmal nem valami jó volt a viszonyunk sem. kb. 40 férfi fordult meg az életünkben mióta az eszem tudom (nagyon minimumot mondok) abból 1-2vel volt max 1-másfél évig együtt, sok csak "azért" járt ide. Egyik élettársa, a másféléves viszonyból zaklatott, vert, harapdálta szívogatta a nyakam, molesztált, a legtöbb dologra nem emlékszem, csak képek ugranak be, 5éves voltam. 5 éves kislány. anyám dolgozott csak, ő itthon ivott és cigizett, majd ha épp olyan kedve támadt, beült mellém miközben mesét néztem, és elindult a keze, szája, majd kaptam egy kiadós verést. Nem mertem mondani senkinek, mamáéknál sírdogáltam, majd meglátták a foltokat. A papa egyből segítségemre sietett, ellett innen küldve, kizárva, anyu is kitiltotta innét, többet nem mehettem hozzájuk. Más nem láthatta ezeket, egész nap lehúzott redőnyöknél éltünk bent, nyári szünet volt. A legdurvább, ami nagyon megmaradt. este fürdésidő, kértem még ne keljen, kicsit játszhassak, majd erre a 2 méteres ember, a fürdőszobaajtóból, másfél méterről úgy belevágott a kádba, amibe minimális víz volt, hogy csak a szerencsének köszönhetem hogy itt vagyok, "csak" összezúztam magam. Anyám végignézte, idővel megtudta miket csinál, de "szerette" és nem küldte el. Aztán egyszer agyonverte őt is, na akkor kellett mennie. Pszichopata ember volt. De voltak még ilyen "jó" férfiak, molesztálók, hazudozók, megcsalók. Anyámnak ezt nem tudtam megbocsájtani, talán most az elmúlt 1-2 évben csillapodott le ez a fájdalom, és javult a viszonyunk.

Persze azt is kell tudni, hogy anyut sem kellett félteni, imádta ha fakanállal verhetett, tépte rendesen a hajam. Amikor 16 éves lettem, és barátom lett, akkor kezdte abba hagyni. Sokkal nem szolgáltam rá, szófogadó voltam mindig, szorgalmas, kedves, jó tanuló. Példának kedvéért, volt hogy kimentem mosogatni, mert sok minden volt, gondoltam segítek. Anyám kirontott a hangra a szobájából, hogy takarodjak be, majd a saját házamba mosogassak. Kérdeztem mi a baja, miért nem tehetem? Majd puff a hajam elkapta, hátrahúzott, és kaptam. Vagy amikor valami drogos pasival szűrte a levet, és mondtam hogy ne álljon ilyennel szóba, nem akarom hogy baja essen, felállt az asztaltól, úgy a földhöz vágott hogy ömlött az orromból a vér, kb 10éves voltam. Szóval rettenetes gyerekkorom volt, de szerencsére pozitívan látom a dolgokat. Annyi maradt, hogy nagyon nem bírom elviselni az erőszakot, kerülöm, próbálok védekezni ellene. Fontos volt a történethez ezeket elmondanom, hogy tudjátok, nem most kezdődött minden.

kb 2 éve anyunak volt németországban munkalehetősége, már előtte is dolgozott kint, visszaakart menni, mert volt egy nős pasi, akiért oda volt. De nem ment, az utolsó pillanatban meggondolta magát, mert összeismerkedett neten egy Olaszban élő magyar pasival. Kiment hozzá inkább, engem itt hagyott pénz minden nélkül. Onnan néha küldtek valamennyit, sok mindenre nem volt elég. Nekem bankban volt majdnem 2 millióm, amit mamáék a tanulásomra betettek, ezt már anyu elkezdte kivenni, majd folytattam én , hisz nehogy kikapcsoljanak valamit. Majd suli mellett lett diákmelóm, azt nyomtam keményen, ment a számlákra, megélhetésemre, mama is segített ahogy tudott. Feltaláltam magam, muszáj volt megoldanom, anyu nem igazán foglalkozott ezzel. Hazajöttek, elmentek a pasi anyjához, ide jópárszáz km-erre, de anyu hazajött mert nem szeretett ott. Majd itt éltek, majd megint vissza, megint ide. Sok-sok mosoly szünet. De nem ok nélkül. Első látásra, meg a naív fejemmel ez a férfi szimpatikus volt. Kedves volt, minden jót ígért. De anyám kikészült mellette. Teljesen tönkretette a férfi, terrorban tartotta, ha anyu kiakadt, akkor bemagyarázta ez a pasi, hogy anyu elmebeteg, ne higyek neki, engem is tönkre akar tenni, megakar engem ölni. Uszított anyu ellen, félelmet keltetett bennem iránta. Így éltünk, anyut tartottam hibásnak, anyu teljesen kivolt. MAjd észrevettem hogy a pasi folyamatosan hazudik, a legkisebb dolgokban is, maga felé hajtja a vizet, és rólam is minden fajta rosszat mond anyunak, sőt még mamának is. Így rájöttem hogy anyunak kellett volna higgyek. Napi szintűek voltak a veszekedések, reggeltől estig, Verekedés, verte anyám, folyamatosan készítette ki lelkileg. emelett alkoholista is. Nemrégiben lett munkahelyük, mindkettőnek. Minden nap piásan jön szinte haza, elmegy a keresete, itthon dugi piái vannak, cigiről 2éve igéri anyunak hogy leszokik, de csak egyre többet szív, az az első, inkább kenyerünk nincs itthon. Az utolsó napokon nagyon betelt a pohár, avagy a héten. Múlt héten végig szidta anyámat míg az elment dolgozni, anyu meg arról beszélt, hogy hogy tudná kitenni, hogy tüntethetné el az életünkből, boldogtalan, nem szereti, kikészül. Mondtam anyunak egyszer mire hazaér, álljunk ki a kocsival, ami tele van a cuccával. Fizetésnap, így tudna tankolni hogy hazajusson. De anyu mondta, hátha megváltozik.. Nem változott. A héten anyu kapott fizit, feladtuk a számlákat, bevásároltunk kaját, félhavi fiziből sok nem maradt neki, azt hagyni akarta kenyérre, a hétvégi pasija fizetéséig. A pasas hazajött, szokás szerint későn(valszeg kocsma után) hogy adjon neki cigire pénzt. Anyu nem akart, és nem tudott. Másnap reggel szintén. Majd én egy napot a barátomnál aludtam. Péntek délelött hazajöttem, anyu kiakadva, hogy reggel már neki akart menni, zsarolta, szétver itt mindent stb. Segítsek neki ennek véget vetni. Mondta ő nem meri elküldeni, mert neki azt mondta hogy: - Ha elmersz küldeni, szétverek itt mindent, eltöröm kezed lábad, ne tudj dolgozni, kapcsoljanak ki mindent, haljatok éhen. - Sajnos tőle ki is telik ez, már rájöttem. Mondtam oké, ennek vége, ma kap fizetést hazajön, elküldjük, elküldöm. Hazajött, elmondtam hogy elegünk van a dolgokból, alkoholista, idegbeteg, erőszakos emberrel nem akarunk élni, miért kell mindig hazudoznia, és miért a hátunk mögött beszél. erre annyi volt a válasz: - mert nincs ki a szemedbe mondja - (ez válasz? nézzük már a kérdést), mondtam oké , akkor szeretném hogy költözzön. Mondta oké, és beviharzott a szobába. Így nem féltem tőle még sosem, zár hiányában bereteszelt ajtónál aludtam, vagyis inkább füleltem. Egész éjjel szúrt a szívem , fájt a fejem, és még én éreztem magam rosszul. Ők tudtak aludni. Másnap felkeltem, mondom elmegyek kenyérért. Anyu elkezdi hogy a X. már elment, mondom felesleges neki, haza menjen, nem úgy volt.? Hazajött X. és elkezdett velem csetepatézni, hogy ki vagyok én hogy elküldtem. Egy semmire való vagyok. (csakmert 1hónapja és 11napja nem dolgozom, mivel megszünt a tanulói jogviszonyom, majd most megyek új suliba, és mellette fogok dolgozni újra, ja és több végzettségem van mint neki), meg hogy nemérdekli hogy ezt a házat öreganyámék vették, mostmár ő él itt, majd ő megmondja hogy lesz. stb. mondom jó, akkor ide bese jöjjön, összepakoltam a cuccait, adtam neki pénzt, de nem vitte el, visszadobta. Nem jött vissza, eltakarodott valamerre. Mint kiderült, este 9kor beállítot a szomszéd faluba élő páromhoz, és a családja előtt kezdett el kiabálni, hogy majd kapok én tőle, eltakarít innét, majd meglátom mit tesz velem, stb, megmondták neki hogy ne próbáljon hozzám érni. Egyértelmű volt, hogy nem engedem be, már mindketten anyu és én is megvoltunk fenyegetve. Anyu 10kor végzett a munkával, felhívtam, elmondtam neki mindent, hogy mondja neki hogy menjen el, próbálja behitetni vele hogy majd utána megy, vagy valami, csak most szabaduljunk meg tőle. hajnali 2ig tömte a pasi az agyát, úgy hogy anyám még ellenem is fordult, holott érte tettem, a kérése miatt, ja és hazudozott neki, teljesen máshogy adta elő a barátomnál történteket. Anyámnak nincs senkije, mindenkit eltakarítottak az életéből. Csak én, és most nem mellettem áll ki. Én már nem engedem hogy tovább menjen ez. Tudom hogy ha bejön, valószínűleg erőszak lesz, vér fog folyni, tudom, tudom már milyen ember. Anyu erőlködik, ez ígérget neki, anyut az tartja vissza hogy megilyedt hogy 43 évesen örökre egyedül marad, mivel a pasi eteti hogy ő már nem fog kelleni senkinek. Nem szereti már, hisz megcsalta, kihasználta, megverte, terrorizálta 2 éven át. Nem tudok mit tenni, nem megy vissza ez a pasi az anyjához. anyunak minden hülye indokot kitalál, mindennel eteti, leszokik, jobb lesz, nemiszik, nem fog bántani minket, engem... Természetesen ígysem engedtem be, mert sok igaz szó még nem hagyta el a száját. Ezután éjjel jött az, hogy hívott hogy lebénul a kocsiban, megöli magát, szégyent hoz rám, stb. Ezután sem engedtem be. Anyu nem mondja hogy jöjjön be, de engem győzköd, mondtam neki ő akarta. Ez így nem megy, én nem akarok emiatt idegösszeroppanást kapni, ha most nem tesszük ki, akkor sosem tudjuk. És anyu most nem áll ki mellettem, inkább azt mondta hogy akkor elköltözik vele. Albérletet akar a pasi, 25ezret adtam neki , hogy menjen haza, havi 70-80at keres , abból 30 a cigi-pia, 20 gyerektartás, azt se kaja semmi, miből akar albérletet fizetni? Hogy aztán törjön az életünkre? Anyukájához mehetne haza, annak van pénze, kap ott kaját, és mint ő mondta ott rengeteg munkát tud. Mit tudok csinálni? anyu már nem beszámítható, ez az elmebeteg meg bármire képes. Rendőrséget hívjak? Semmi rokonhoz nem tudok fordulni, mert anyu mindenkivel összeveszett. Barátommal kevesek vagyunk. Itt vagyok jell pill egyedül, a házban. Elköltöznék, menekülnék, csak annyi tart vissza, hogy mindezért ami itt van nagyszüleim dolgoztak. Ilyen emberé legyen? Barátnőim azt mondják, hogy ne hagyjam, ne engedjem be, mert abból szerintük is baj lesz. Anyám hazajön és erőlködik, hogy ez az ember kell neki, egész eddig meg könyörgött hogy segítsek, kiálltam érte, és az utolsó pillanatban visszafordul. 2 napja nem alszom, egyre jobban kivagyok idegileg, testileg, nem eszem, nem iszom, nem tudok. 2kilót fogytam, fejem szétszakad, szívem kalapál, szúr, kezem zsibbad. Mivel a pasi fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, így én is ezt mondtam anyunak, hogy ha nem tesz valamit akkor én is.(persze nem gondolom komolyan, de máshogy nem tudok hatni) ha X. így játszik akkor én is. De anyámat ez sem tarja vissza, annyit mondott rá nemkell hogy meghaljak, rámíratja a házat, elmegy ezzel a senkivel. Mondhatnám hogy rendben tegye. De fáj, rettenetesen fáj, hogy ő kért, és most ő hagy el, egy ilyen beteg fasziért. Már én sem vagyok fontos? Rettenetesen fáj, egyedül érzem magam, magatehetetlenül. Én győzködtem, hogy küldje el, lesz neki más, szép, jó nő, talál mást, megoldom minden problémáját, segítek neki, de neki a hazug ígéretei kellenek. Mit tegyek??