Szóba állnál apáddal ilyenek után?

Előzmény rengeteg lenne, regényt lehetne írni belőle. Lényeg, hogy a tesómmal nemrégiben rájöttünk, hogy gyerekként mennyi óriási hazugsággal "etettek" minket, és mennyire hülyének néztek mindvégig, és az élhetetlen körülmények miatt mindannyiunk ahogy lehetett, elmenekült otthonról.

Kapcsolatot azért tartottunk vele, de ha nem akartunk veszekedést, akkor csak nagyon felszínesen maradva.

Viszont mióta lett egy gyerkőcöm, nagyon lelkes lett az öreg, pedig előtte a férjemmel kb nem is volt hajlandó találkozni megismerkedés céljából sem, mert nem olyan, amit ő elképzelt.

Ezek a dolgok a felszín alatt azért ott vannak. A konkrét eset most annyi volt, hogy megkértem, hogy a gyerek (3 éves) előtt ne hordjon le. Meguntam, hogy ha itt töltenek a testvérével egy fél napot, akkor teljesen meghülyítik a kicsit, mert ha vmiért rászólok, akkor elkezdenek engem kioktatni a gyerkőc füle hallatára. Minden baromságot megengednének neki, tömnék édességgel is. Egy-egy ilyen nap után minimum egy hétig eltart, mire ismét hajlandó komolyan venni a saját gyerekem, mert két vén bolond nem bírja megállni, hogy ne akarjon engem "nevelni".

Az meg csak külön érdekesség, hogy baromságokat hordanak össze, az másiknak nincs is gyereke, és az unokatesók is menekülnek előle, mert csak észt osztani meg szekálni tud mindenkit. Apám meg soha egyszer nem kért bocsánatot, inkább megmagyarázta mindig szemrebbenés nélkül, hogy én vagyok a hülye, és inkább megsértődött vmi mondvacsinált kiforgatott dolog miatt... Most erre a kérésre is annyit tudott reagálni, hogy olyan vagyok mint az anyám, aki nem bírta elviselni, hogy ne legyen igaza (ez sem így van, csak a föld alól már nehéz ellentmondania), illetve még annyit, hogy akkor nem jön többet látogatóba.

Ezek után kb még ő várná el, hogy én kérjek tőle bocsánatot... Viszont ezek (meg még rengeteg más hülyesége) miatt én most nagyon úgy érzem, hogy pont eléggé el sikerült csesznie a gyerek és tinikoromat, és most akkor ha így gondolja, maradjon távol nyugodtan.

A kérdés lényege: lenyelnéd a százezredik békát is, mert "mégiscsak az apád" vagy hagynád, ennyire lehetetlen alak, akkor menjen a fenébe nyugodtan?

Köszönöm, aki végigolvassa, és hozzászól.