Mennyire vagyunk mi magunk a felelősek, azért, amivé válunk, és mennyire a szüleink?

ismertem ilyen nőt aki képes volt ölelés nélkül is állni lelógó kezekkel.

sőt szex közben is feküdt mint egy darab fa. végül meglocsoltam, hátha kihajt.

orvos sürgősen mert nem csak a magadnak okozol így bosszuságot de másnak is.

és valamit ne felejts el:

ha valaki átölel és csal állsz lelógó karral, utána hiába mész el orvoshoz s a kezelés után hiába öleled át szenvedélyesen a veled kapcsolatos élménye örökre nyomot hagyott benne.

ha egy téged átölelő emberrel ezt megteszed utána már nem ölelheted át többé azt az embert akit akkor nem öleltél viszont...

Anyukád brutál munkát végzett.

Viszont erre csak egy pozitív dolgot tudok írni: azt, hogy ezt felismerted sőt bánt is és változtatni akarsz rajta na az már egy jó pont és fél gyógyulás.

Éppenséggel maradhatnál egy érzéketlen senkiházi de felismerted, hogy ez így rossz és változtatni akarsz ez dicséretes. Ne is add fel folytasd tovább. Sajnos ezt egyedül nehéz lesz megoldani én is azt mondom menj el egy pszichológushoz hidd el olyan dolgokat fog a felszínre hozni, ami nem is jutott volna eszedbe. Anyukádat meg iktasd ki az életedből, amennyire tudod. Ő egy energia vámpír, aki csak mérgezi a lelked. A társaságokban emberekben is az ő beléd ültetett utálatát tükrözöd.

De te magad is tűzhetsz ki kisebb feladatokat magad elé. Pl. valamelyik rokonnal elbeszélgetni közeledni hozzájuk. Leginkább olyanokra gondolok, akik alapból jók voltak hozzád nem bántottak. De arra fel kell készülni, hogy ők már ezt az oldaladat is ismerik így talán nekik is nehéz lesz megnyílni.

Azt gondolom, hogy anyád érzelmileg ledarált és inkább nem is közeledsz senkihez nehogy konfliktusod legyen miatta illetve miután nem nagyon találkoztál másokkal így nem is szocializálódtál rendesen, nem tudsz, mit kezdeni másokkal, elindítani egy beszélgetést, bekapcsolódni, nem tudod rendesen kimutatni az érzéseidet mert nem is kaptál és nem is tanítottak meg arra, hogyan kell. De biztos vannak.

Az én életem nem hasonlít a tiédre de volt egy hasonló időszakom. Pánik beteg vagyok és volt egy nagyon rossz időszakom. Akkor több gyógyszert szedtem és elkezdtem leszokni róla. Na akkor volt bennem egy totál üresség. Komolyan nem éreztem semmit. Nem voltam apatikus, meg rosszul, rossz hangulatom sem volt de egész egyszerűen nem éreztem semmit se örömöt, se bánatot, nem is tudtam előcsalogatni semmiféle érzést magamból képtelen voltam bármit is érezni és ez ijesztő volt úgyhogy rémlik, mit érzel.