Szüleimet nem érdekli, hogy beteg vagyok. Mit csináljak?

19 éves vagy, elméletileg felnőtt. Nem azért, én nem kötekedni akarok, de ha a szüleid betegek épp, akkor te megteszel nekik mindent? Ha igen, akkor a szüleid csúnyán viselkednek. Ahogy olvasom, elég szélsőséges nálatok a helyzet, ugyanakkor mit vársz? Van egy kis menstruációs görcsöd, akkor egyből rajongjanak körül, vagy mi? Értem én, hogy fáj, ugyanakkor lesz az életben olyan, ami százszor jobban fog fájni - és nem feltétlen fizikai fájdalomról beszélek. Gondolj bele, akinek már nincsenek szülei, ő hova szalad?

Hidd el, én is frontérzékeny vagyok és voltam világéletemben; olyan szinten, hogy frontátvonulás előtt órákig, akár napokig tartó migrénaurám van (mikor jön a migrén, és ilyen villódzó fényeket látsz - én konkrétan nem szoktam látni a bal szememre), mégis megpróbálok mindent magam elintézni, mert ez az élet. Jobb, ha a "kis" dolgoknál megszokod ezt, a nagybetűs életben úgysem fogja senki a kezedet fogni. Egyedül vagy, barátság-rokonság ide vagy oda. Természetesen baromi jól esik a törődés, és ezt én is csak akkor tudtam meg, mikor párom lett. Viszont a törődésen, ajnározáson kívül nem nagyon lehet mást tenni, a fájdalom attól még megmarad. Lehet, a szüleid így fogják fel.

Kitartást neked, és mégegyszer: nem k*csögösködni akartam, csak tanácsot adni, hiszen az életben is egyedül leszel - neadjisten, ha már a szüleid sem lesznek. Tűrni és tűrni, ez a titok. ;)

Ez annyira bírom... "Gondolj bele, másnak milyen lehet!" De istenem, mindenkinek megvannak a maga problémái, mindenki törődjön a maga problémáival, mármint, miért kéne belegondolnia magát mások helyzetébe?

(És most jönnek majd a negatív kritikák, hogy a szülei is majd törődjenek a saját problémáikkal, de istenem: JELKÉPES ÉRTELEM)

Egyébként engem 16 ÉVESEN is anyukám ápolt, mikor 1-9 éves koromig nyitott gyomorszájam volt, és savat hánytam fel... (Kisbaba korban, nyitott a gyomorszájunk, de ez később elkezd "szűkülni", de nekem nem ez történt)

Lehet, hogy ez rossz példa volt, de akkor itt egy másik: 15 évesen 2 héten át 39-41 C°-s lázam volt... Ha nem is volt ott fél napot velem, megkért valakit, hogy legyen ott velem. (Szó szerint elájultam, 42C°-s lázam volt.)

Oké, 19 évesen tényleg tudná gondozni magát, de KÖNYÖRGÖM! Egy szülő egy kis törődést mutatnia kell a gyere után, főleg mivel mint írtam : A GYEREK!!! Én nem várom el, hogy ha fáj a torkom ugráljanak körbe, meg ha náthás vagyok, de ha tudják rólad, hogy beteges vagy, akkor ki kéne vizsgáltatni, és egy ultrahang vizsgálat is jól jönne, és mielőtt vitaminokat szednél, nekem csak legyengítették a szervezetemet. Ha van ismerősötöknek bioptron lámpája, lámázd meg az arcodat, nekünk is van, és arcüreg gyulladásra tökéletes, illetve ekcémára is. Tudom, ha már a gyógyszerre nem adnak pénzt, akkor ezt se fogják megvenni, de tényleg hasznos, csak méreg drága, ilyet venni. (100.000-150.000 de 100.000-200.000 FT körül is lehet)

Egyébként engem 16 ÉVES koromig is anyukám ápolt.

Mikor 1-9 éves koromig nyitott gyomorszájam volt, és savat hánytam fel... (Kisbaba korban, nyitott a gyomorszájunk, de ez később elkezd "szűkülni", de nekem nem ez történt)

Lehet, hogy ez rossz példa volt, de akkor itt egy másik: 15 évesen 2 héten át 39-41 C°-s lázam volt... Ha nem is volt ott fél napot velem, megkért valakit, hogy legyen ott velem. (Szó szerint elájultam, 42C°-s lázam volt.)

kijavítottam*

Oké, 19 évesen tényleg tudná gondozni magát, de KÖNYÖRGÖM! Egy szülő egy kis törődést mutatnia kell a gyere után, főleg mivel mint írtam : A GYEREKE!!! Én nem várom el, hogy ha fáj a torkom ugráljanak körbe, meg ha náthás vagyok... De ha tudják rólad, hogy beteges vagy, akkor ki kéne vizsgáltatni, és egy ultrahang vizsgálat is jól jönne, (ciszta tényleg lehet) és mielőtt vitaminokat szednél, nekem csak legyengítették a szervezetemet. Ha van ismerősötöknek bioptron lámpája, lámázd meg az arcodat, nekünk is van, és arcüreg gyulladásra tökéletes, illetve ekcémára is. Tudom, ha már a gyógyszerre nem adnak pénzt, akkor ezt se fogják megvenni, de tényleg hasznos, csak méreg drága, ilyet venni. (100.000-150.000 de 100.000-200.000 FT körül is lehet) *

(Ennyi hibát még sose szereztem össze, pedig írtam már hosszabb regényeket is... )

Persze, csak attól, hogy te most leírtad, hogy a szülőnek törődnie KÉNE a gyerekével, attól a kérdező szülei még NEM FOGNAK törődni vele. Én realista vagyok, ezért nem idealizálok, hanem szemügyre veszem a tényeket, és a lehetőségekhez mérten próbálok segítséget nyújtani. Attól sem lesz jobb, hogy leírtad, téged hogyan ápolt édesanyád, sőt, a kérdező akár még kényelmetlenül is érezheti magát, hogy "de jó másoknak". Ilyenkor sosem arra kell gondolni, hogy másoknak milyen jó... Épp ellenkezőleg, be kell látni, hogy van, aki rosszabb helyzetbe van, mint te, és akkor a te problémád máris kisebbnek tűnik.

Amit te mondasz, le is írtam: jól esik a törődés, sajnos ezt én is csak akkor ismertem meg, mikor párom lett, mert addig senki sem foglalkozott velem. Persze, voltak és vannak barátaim, de tőlük sose vártam el, hogy istápoljanak, mikor beteg vagyok. A páromtól se várom el, de zokszó nélkül megteszi, és rohadt jó érzés. Viszont a kérdezőnek jelenleg nincs senki, aki mellette állna - legalábbis az írásából ez jön le -, ezért inkább bátorítom, hogy az élet márpedig ilyen, és próbálja meg megoldani maga a dolgait, semmint hamis illúziókat táplálva leírjam neki, hogy nekem hejdejó.

:)