Szüleimet nem érdekli, hogy beteg vagyok. Mit csináljak?

11:29-es vagyok. Először is: én normális hangnemben írtam a válaszomat, ne kapd fel a vizet...Elhiszem, hogy vannak itt olyan emberek, akik nem tudnak kutúráltan "vitatkozni", én nem tartozom közéjük, ezért elvárnám, hogy te is normálisan válaszolj, és ne nézz hülyének, ha lehet...

Akkor: Évente ha 3x vagy ilyen beteg, az nem sok. Szóval emiatt, kivizsgálásra nem szorulsz, de azért ilyenkor egy orvoshoz illő lenne elmenned, ha mást nem is, ajánlahat házi gyógymódot,vagy kéred tőle, hogy olcsó gyógyszert írjon fel.

Aztán: Ha csak ennyi gondod van a családoddal, az még nem akkora probléma, lehet egy normális család. Csak vannak olyanok, akik nem egyből orvoshoz mennek, nem egyből gyógyszert szednek be, és így nevelik a gyereküket is. Nem mondom, hogy ez mindig jó, de vannak ilyenek. Az ilyen betegségek természetesnek mondhatóak, majd elmúlnak, szerintem sem kell túlaggódni, én pl. soha nem hagyom el magam ilyenkor, és már csak azért is megyek, csinálom a dolgomat, mert ha lefekszek, akkor én onnan nem kelek fel, amíg meg nem gyógyulok, sőt még betegebbnek érzem magam. Nem is szeretem ha sajnálnak, kiszolgálnak... De ez vagyok én, nem bántásból, de szerintem te még nem nőttél fel, és ugyanúgy elvárod ilyenkor a törődést, babusgatást, mint gyerek korodban. Ne hidd, hogy az a normális, hogy a barátod 23 éves korában szól, hogy fáj a torka, és már pattannak is a szülei. Próbálj meg önállósodni.

És mégegyszer a legfontosabb: Magadért vagy felelős.

Mindig megdöbbentő látni, hogy mennyi rosszindulatú ember van itt.

Én nem szoktam sokszor beteg lenni szerencsére, maximum évente 1x egy kis megfázás, de akkor is ha nem is kérem, anyukám mindig kérdezi, hogy csináljon-e teát, meg ha épp fekszek és nincs kedvem felkelni, senki nem hal bele ha behoz nekem egy bögre teát, vagy egy tányér levest. Én se kérem, meg nyafogok, ez nem az hogy 'nem tudok anyám csöcséről leszakadni' , egyszerűen jól esik... Kérdező, neked meg igazad van, a szüleidnek 40 évesen is gyerek leszel... már ha normálisak persze :D

Nem nagy dolgokra kell ám gondolni, hogy körül kell ugrálni a beteg embert, nyilván ha nem ágyhoz kötött, ő is meg tudja csinálni, ez csak egyszerűen KEDVESSÉG. Ami úgy lenne normális, ha az ember a szüleitől megkapja...

Gyógymódot sajnos nem tudok, de neten keresgélj :/ Meg szerintem menj el a barátoddal orvoshoz. Jobbulást :)

19/L

Sajnálom, hogy betegeskedsz, át tudom érezni, én kiskoromban 20x voltam kórházban, mert állandóan szamár köhögés szerű rohamaim voltak és berekedtem, aztán tini koromban két-három havonta mandulagyulladásom volt. Folyton kaptam az antibiotikumot, ami eléggé tönkrevágott, szóval elhatároztam, hogy semmi "méreg" nem kell. Volt egy válasz, ahol a propolisz kivonatot ajánlotta, én is nagyon tudom ajánlani, tényleg hatásos és teljesen természetes. Ezen kivül napi akár 1000 mg C vitamin, napi mozgás és sok zöldség, gyümölcs. Gyulladásra nekem használ a körömvirágkrém is, na meg a kamilla. Egyél sok hagymát és fokhagymát, ezek is népi gyulladás csökkentő és féreghajtó növények :) Fontos, hogy ne csak akkor tegyél meg mindent, amikor már elér a betegség, hanem fordíts nagy hangsúlyt a megelőzésre is, pl. heti 2x csinálj kamillás gőzölést, ez még a bőrnek is jót tesz :-) Én már csak nagy ritkán megyek orvoshoz, teljesen rendbejött az immunrendszerem és csak akkor veszek be gyógyszert, ha már tényleg nagyon rosszul érzem magam.

A lelki problémádra meg: én meg tudlak érteni, én 21 éves vagyok, Halak a horoszkópom ergo elég érzékeny azokra, akiket szeretek..na már most, ha én beteg lennék és feküdnék mint egy darab fa és anyukám/apukám felém se nézne, nem érdekelné őket sose, hogy mi van velem hát eléggé rosszul érintene. Mai napig visszaemlékszem arra, amikor 41 fokos lázam volt kicsi koromban és anyukám éjszakázott felettem, mindig becsavart vizes törölközőbe, adta a sok lázcsillapitot...sosem felejtem el, ezek az emberben megmaradnak és idővel vissza is szeretnénk a sok törődést adni a szüleinknek. 1x nekem is nyilalt a köldökömnél, nem tudtam felegyenesedni és apukám egyből vitt be a sürgősségire, mert attól félt, hogy vakbelem lesz. Ezek a dolgok szerintem fontosak, bár már nem vagyunk gyerekek egy bögre forró tea vagy egy betakarás szerintem szülőként normális dolognak kellene, hogy legyen. Próbáld meg megmondani a szüleidnek, hogy ez mennyire rosszul esik neked és nem érted miért nevetnek a bajodon. Nem azt várod, hogy egész nap pátyolgassanak és ott üljenek melletted, mint egy 5 évessel, de az, hogy a TV fontosabb, mint egy szép gesztus a gyerekem felé vagy az, hogy pusztán megkérezzék hogy édes lányom, hogy érzed magad, élsz e még..hát elég szégyen egy szülőre nézve.

Feljött ma anya, hogy egy óra múlva megyünk vásárolni, készüljek el.

Jelenleg egyedül vagyok itthon, mert mindenki elment vásárolni. Hozzám fel sem jöttek, fogták magukat és mentek.

WTF? Most akkor felment vagy nem ment fel?

Amúgy hidd el, vannak sokkal rosszabb családok, meg vannak akik gyermekként sokkal rosszabb helyzetben vannak mint te. Te már nem vagy gyerek.

Felteszek egy kérdést, őszintén válaszolj rá: Te felnőttnek érzed magad vagy még gyereknek?