Három, többgyerekes családokban hogy lehet rendet tartani? Ahol sok gyermek van, ott hogy oldjátok meg a takarítást, rendrakást?

Szerintem 3 megoldás van.

1. Sehogy.

2. Már a gyereket eleve arra nevelik, hogy amit te pakolsz, azt te is fogod összeszedni.

3. Mindkét szülő egyformán, és maradéktalanul kiveszi a részét az otthoni munkákban.

Mindenki a saját szobáját rendben tartja.

Vacsora előtt a nappalit is rendbe kell tenniük (ott játszanak általában),amig nincs rend,nincs vacsi,fürdés (sosem maradtak még éhen és koszosan).

Amig én megfőzöm a vacsorát,párom más házimunkát végez,mikor mi aktuális.

Napi 1 óránál többet igy sosem kell.

Fel kell osztani a gyerekek között azt, amit már ők is meg tudnak csinálni - ahogy egyre idősebbek, egyre több feladatot kaphatnak.

Nálunk nagyon durva veszekedések vannak a húgaimmal azzal kapcsolatban, hogy "én már megcsináltam ezt, most te jössz azzal"... szóval próbáljatok meg először arra nevelni őket, hogy a saját dolgaiknál rakjanak rendet, utána pedig fel kell osztani a feladatokat, pl. egyik mosogat, másik port töröl, harmadik felmos... stb.

Amíg meg nagyon kicsik, addig persze bolondokháza lesz, pároddal próbáljátok meg egymás között felosztani a feladatokat, amíg nem nőnek akkorára, hogy segíthessenek.

Nekem 4 testvérem van.

Kicsi koromtól az volt a rend, hogy ha valamivel nem játszok, azt visszateszem a helyére. Ha ezt többször "elfelejtem", akkor megy a kukába. Elég hatásos volt :-)

Ahogy idősebbek lettünk, anyukám minden házimunkát megtanított nekünk. Sok anyukától hallom, hogy nem engedi a férjének meg a gyerekeknek megcsinálni, mert úgysem lesz jó, elmagyarázni és megmutatni meg túl nagy macera, sokáig tart, neki arra nincs se ideje, se energiája.

Ha nekem több gyerekem lesz,akkor biztos,hogy rászánom az időt arra,hogy megtanítsam őket a rendrakásra,a tisztaság fontosságára.Viszont hagyom őket szétpakolni is,tehát érvényesülni.Utána meg játékosan összepakolnék velük együtt.Amikor meg annyira ideges lennék,hogy már nem bírom,akkor meg hívnám a edves férjem és összepakoltatnék vele meg a gyerekekkel együtt,én meg pihennék egy kicsit.

Igazságtalanságokba nem mennék bele,mindegyik gyerek mindennel játszhatna,ezt tanítanám nekik.Aztán ha meg nem menne nekik,akkor kizárnám őket a játszós szobából,hogy egyikkel se legyen kivételezve..utána meg azzal a feltétellel engedném őket vissza,hogy adják oda a másiknak a játékaikat..stb.

Minél nagyobb a család, annál inkább elvárás, hogy rendet rakjanak maguk után, mert eluralkodik a káosz a lakásban és a végén már normálisan élni sem lehet benne.

Szerintem megfelelő tárolók kellene a játékokhoz, amelyekbe könnyen belepakolhatnak a kisebbek is. Nem kell mindig minden játéknak elől lenni, el kell pakolni egy részét és pár hét után ismét elővenni, sokkal nagyobb örömmel játszanak vele.

Tőlünk elvárták a szüleink, hogy este addig nincs vacsora és lefekvés, amíg rend nincs a szobánkban. Így szoktuk meg.

Három gyerek van nálunk is. Az elejétől rendre vannak nevelve.

Étkezések előtt ők terítenek meg, az egyik gyerek a tányérokat viszi, a másik az evőeszközöket, a harmadik a poharakat, naponta körforgóba vannak. Étkezés után leszedni az asztalt ugyanúgy az ő dolguk.

Kabátot, cipőt, ruhát mindenki a sajátját pakolja el, én csak beviszem a szobákba. Bár lassan Ők fogják hajtogatni is, de ahhoz még kicsik.

Szobájukba nem pakolok, nekik kell rendet tartani (port törölnek, porszívóznak) ha bemegyek és valami a földön van, akkor az kuka vagy az ablakon vágom ki. Lakás bármely pontján elhagyott tárgyakra ugyanez vonatkozik.

Macskát ők etetik, itatják, gondozzák, takarítják az almot (szoba cica), az Ő dolguk, hogy hogyan osztják fel, de még gond soha nem volt vele.

Ha sáros cipővel jönnek be, akkor feltörlik maguk után.

Nagytakarításnál pedig mindenki szépen dolgozik, segítenek amiben tudnak.

Ha valamit nincs megcsinálva, akkor édesség megvonás van és 1 hétig mindent egyedül kell csinálniuk, tehát a tesók nem segíthetnek.

Amíg én főzök, addig a férjemé a hálószobánk takarítása és fordítva, ha Ő főz én takarítok. Egyedül a felmosás szigorúan az én dolgom, mert én vagyok otthon egyedül.

A gyerekek és a férjem bevonása nélkül nem is menne, ha csak nem HTB lennék. És nem, nem vesszük el a gyerekkorukat, napi max fél óra amit a háztartásra szánunk, több nem is kell ha mindenki segít és persze egy kis odafigyelés mindenkitől :)