Mit szólnátok, ha kiderülne, hogy gyereked a tudtod nélkül venne nagyobb értékű tárgyat (laptop, telefon pl. ) saját pénzéből, de egy szót se szólna róla ( se arról, hogy akar venni, se arról, hogy megvette)?

Drágán vette? Biztos tudtatok volna ebben segíteni?

Valahol csak megromlott ez a kapcsolat, ha nem szólt róla?

Azóta már átbeszéltétek?

Kicsit megkésve adok választ, de egye fene.

Ismerős a szitu. A szüleimmel én is így vagyok, ha venni akarok valami drágább holmit, akkor mindig jön az hogy ez nem is kell nekem, meg gyűjtsek inkább, jó lesz az később. Ez tiniként még rendben is volt, de amikor 24 évesen is ez megy az már idegesítő. Nem vagyok egy taknyos kiskölyök, azt a pénzt magamnak spóroltam össze, nem fogom hülyeségre elverni. A legutóbbi számteches kütyümért fél évig olyan szinten a fogamhoz vertem a garast, hogy még egy kávét sem engedtem meg magamnak az egyetemi automatából. sosem értettem ezt a túlzott kontroll-igényt. Az nekik miért jó, ha én nem tudok önállóan lépni nélkülük? Vagy ha családi kupaktanács nélkül is képes vagyok jó döntést hozni?

Na, de hogy válaszoljak is, két fő pontban foglalnám össze a véleményem:

1. "kérhetett volna segítséget" Hacsak nem okostelefonok nagybani kereskedelméből él a család, mégis minek? Ha nekem kell valami technikai holmi, nem fogok segítséget kérni a családtól, mert minek. Felmegyek a netre, megnézem, hogy milyen árkategóriák vannak. Ezután belövöm, hogy mennyit tudok rászánni és megnézem, hogy abban az árfekvésben mi van. Utána megnézem ár/érték (extra funkciók, hosszabb garancia, stb) arányban mi a legjobb. Kiválasztom a legjobban hangzó 5-10 típust, majd mindegyiknek utánanézek egyesével, ezúttal különböző technikai oldalakon, hogy lássam milyen hibák és milyen gyakran szoktak előfordulni. Ha valamivel sok probléma van, akkor az lekerül a lehetőségek listájáról. Ha megvan melyik típus kell, akkor jön az üzlet keresése. Itt is kiválasztom a legjobb 5-10 ajánlatot, majd utánanézek a kereskedőknek, megbízhatóak-e. Ha se pro, se kontra nincs visszajelzés sehol, az már eleve gyanús, így onnan nem rendelek. Ha minden megvan, akkor feladom a rendelést, elküldöm a pénzt és várom, hogy megérkezzen. Ez utóbbi általában 2-3 hét, mivel technikai holmikat szinte mindig Angliából vagy Franciaországból rendelek, mivel a magyar ÁFA, különösen az adattárolásra alkalmas holmiknál (okostelefon ilyen) ahol az ArtisJus még rátesz egy lapáttal, valami rémálom és postaköltséggel együtt is messze jobban kijövök (viszonyításképpen: ugyanaz a 2 terrás külső merevlemez itthon ~40 000, Angliából, szállítással együtt ~27 000). Mindezt maximum két óra gugli után, bárkivel való tárgyalás nélkül.

2. Eleve, mi a gondod azzal, hogy okostelefont vett? Attól eltekintve, hogy divat, nagyon hasznos is. Csak pár dolog mire jó:

a) Állandóan elérhető közelségben van a net. Ha pl. megváltozott egy vizsga helye és gyorsan utána kell nézni, vagy ha azonnal tudni kell mikor jön a következő busz, sokkal egyszerűbb telefonon, menet közben megnézni, mint laptopot kipakolni vagy gépterembe szaladgálni.

b) Sokkal gyorsabban lehet rajta gépelni, így simán lehet róla hosszabb e-maileket is küldeni, vagy épp dokumentumot szerkeszteni.

c) Ha nyelvet is tanul, akkor okostelefonra telepíthető olyan szótárprogram, ami "kikérdezi" a felhasználót igény szerint. Utazás közben lehet szókincset gyarapítani. (Nekem pl. ez nagyon jól jönne a japán írásjelek, ún. kanjik tanulásához.)

d) Úgy általában, az okostelefon egy marokszámítógép lényegében. Amire lehet alkalmazást gyártani, az vagy már van, vagy hamarosan lesz okostelefonra is.

Szóval mindent összefoglalva, erősen túlreagáltnak érzem én ezt a kérdést.

F/24

A saját pénzéből vette. Ja, hogy nem a gyártósor mellett kereste, hanem az eszével? Mert egy trehány lógósnak nem adnak ám ösztöndíjat. Nincs közöd hozzá. Felnőtt ember, önálló akarattal, saját pénzzel. Nehogy már te akard megmondani, hogy a 20 éves gyereked mit vehet, vagy mit nem.

Ja, hogy a szülői házban lakik? És? Attól még az ő pénze. Kérhetsz tőle a lakhatásért segítséget, akár pénzt is, ha olyan vagy, de a magánéletébe (az is ide tartozik, hogy a saját pénzén, saját tulajdonán mit vesz) nincs beleszólásod.

Ez kb. olyan, mint ha albérletben laknál, és a főbérlőd megmondaná neked, hogy mit vehetsz, meg mit nem.

Mint szülő, megbuktál. Egy anyuci szoknyája alatt tespedő nyámnyila teszetosza gyereket akarsz nevelni, ahelyett, hogy önállósodásra, talpraesettségre nevelnéd.

Mint szülő, elbuktál.