Mit szólnátok, ha kiderülne, hogy gyereked a tudtod nélkül venne nagyobb értékű tárgyat (laptop, telefon pl. ) saját pénzéből, de egy szót se szólna róla ( se arról, hogy akar venni, se arról, hogy megvette)?

"hogy rendszerint hozzám fordul és engem kér meg arra ha bármit is kell venni, hogy kisérjem el, segitsek neki. A gyerek 15 múlt."

Ez mind nagyon szép és jó, de az önállóságra ki fogja majd megtanítani, ha mindig mindenhova elkíséred és segítesz neki? Vagy az nem fontos, örökké kísérgetni fogod mindenhova?

"Kedves, hiába próbálsz fogást találni rajtam mert nem tudsz.

A gyerek saját maga teszi a közösbe-kérés, parancs, kötelezés nélkül.

Úgy hogy fujtathatsz, de nálam is ez divott mikor én voltam kamasz, és ha ez neked nem tetszik azt nagyon nagyon tudom sajnálni."

Senki sem akar rajtad fogást találni, nekünk csak megdöbbentő, hogy egyáltalán ELFOGADOD a 15 éves gyerek pénzét. Ha csak nem éheznétek nélküle.

20 éves, azt vesz amit akar. Örülnék, hogy értelmes dologra költi. A 12 éves unokaöcsém most tabletet vett a spórolt pénzéből :)

(aki a gyerek pénzét a közösbe teszi... Huh, hát nekem is fura. Még ha fel is merülne a gyerekben, biztos azt mondanám, hogy tegye magának félre, és magának vegyen belőle majd valamit. Kapna egy perselyt, hogy gyűjtse. Gyerekkoromban volt, hogy anyuék meg voltak szorulva hónap végén, akkor én is odaadtam a nagyitól kapott ajándék pénzt. De az első dolguk volt visszaadni pár nap/héten belül. )

ne haragudj,de nem szeretném,h az anyám légy...20evesen költöztem össze a későbbi férjemmel egyetem alatt,ebbe nem szóltak bele anyuek,nemhogy abba,hogy vettem magamnak egy telefont...azt mondod nem dolgozott meg érte?de megdolgozott,egyetemista,a tanulás a munkája,ösztöndíjat kap érte...

amúgy ha megkerdez,mit szoltal volna?megprobalod lebeszélni róla?lehet ezért nem akarta az orrodra kötni,emellett 20evesen képesnek érzi magát arra,h egyedül megvegyen magának egy használati tárgyat...teljesen jogosan egyébként..