Miért csinálják ezt velem a szüleim?
Az egész veszekedés-sorozat azzal kezdődött, hogy anyukámék folyton valami hibát találtak bennem, vagy hogy próbáltak a nővéremhez hasonlítani. Először csak annyi volt, hogy én miért nem abba az iskolába akarok járni, ahova ő járt, vagy hogy én miért nem úgy hordom a hajam, ahogy ő, viszont most már előjött az is, hogy én miért balkezes vagyok, miért nem jobb, ahogy ők és a nővérem. Régebben próbáltak átszoktatni jobb kézre, folyton rácsaptak a kezemre, ha bal kézbe vettem a ceruzát vagy a kanalat, de emiatt dadogni kezdtem, amit hála égnek idejében kinőttem, de még máig a szememre vetik, hogy én mennyire különbözöm tőlük.
Nagyjából egy hónapja pedig már azért szóltak meg, mert én "húsosabb" vagyok, mint a nővérem, aki 168 centivel 42 kiló, így elhatároztam, hogy elkezdek diétázni, hátha látják a változást, és akkor talán egy kicsit abbahagyják ezt a kritizálást. Akkor voltam 170 centi és 56 kiló, és nemevéssel elértem, hogy 9 kilót fogyjak, látható a változás, mégsem szólnak egy szót sem, csak tovább folytatják a "Bezzeg a nővéred.." dolgokat.
Komolyan nem értem őket, az év végi bizonyítványaimban soha nem volt 2-3 négyesnél több, a többi tantárgyból dicséretesre zártam, az érettségimben is csak a matek nem lett ötös, nyelvvizsgám van, tovább is megyek tanulni, ellenben a nővéremmel, aki csak egy okj-s képzést végez, folyton tele volt hármassal, mégis ő van a tökéletesnek beállítva. Velem folyton kiabálnak mindenféle hülyeségért, például hogy nem citromos hanem barackos teát kellett volna csinálni, a nővérem viszont cigizik, kiégeti a terítőt, mégis az egész egy mosolygással el van intézve.
Miért csinálhatják ezt? Mivel lehetne megoldani? Én már komolyan mindent próbáltam, a lehető legjobbat nyújtottam magamból, de már kezdek belefáradni, és az igazság az, hogy a sok fogyózástól már gyengének érzem magam, a hánytatásra pedig kezdek rászokni, tehát teljesen a padlón vagyok..
Tud valaki segíteni ebben? Volt már valaki hasonló helyzetben?
Előre is köszönöm a válaszokat. 18L
válasza:Sajnos még nem tudok itthonról elköltözni, mivel nincs végzettségem, munkát sem kapok, tehát nem tudnék albérletet fizetni, muszáj itthon maradnom.
Azt gondoltam, ha én is annyit nyomok, mint a nővérem akkor lehet hogy megdicsérnek, vagy elismerik, hogy vagyok olyan jó mint ő, úgyhogy szerintem 42 kilóig nem igen állnék meg. Köszönöm a választ, ment a zöld!
válasza:Jajjj kicsi lány! Sürgősen hagyd abba ezt a butaságot, tessék enni és nehogy hánytasd magad!!!!
A mi családunk ugyanez pepitában. Nálunk mindig a kicsi volt a szent, a jó, a tökéletes;én meg a lusta, csúnya, buta. 10 évvel később édesanyámék verik a fejüket a falba, mert a tesóm még mindig otthon lakik, alig dolgozik, ha keres is valami pénzt azt is elveri rögtön. Én pedig már családos anya vagyok, saját lakással és a világ legcsodálatosabb férjével illetve két kis ördög fiókával.
Próbálj arra gondolni, hogy téged csak erősítenek a szüleid, te sok mindent el fogsz érni, nehéz út lesz, de megéri, a nővéred meg mindig is csak anya-apa kicsi tökéletessége lesz...
Te igenis sokkal jobb vagy, mint bárki más legyen az a nővéred vagy a szomszéd lány vagy a 2013-mas Ms. Hungary, mert te, TE vagy!!!!
Előre nézz, csukd be a füled és csak a saját jövődre koncentrálj!!!
válasza:Nyugi én is így voltam vele. Csak az alkalomra vártam, hogy falnak menjek. Az én szüleim is csak kritizálni tudnak, még most is, pedig nem mondhatnám, hogy rosszul élünk, de a szüleim szerint, lusta vagyok (valószínűleg ezért lett meg a 2 diplomám, ezért van saját üzletem és olyan bevételem amiről Ők még álmodni se merhetnek), a férjem egy alkoholista állat, aki lusta és csúnya és semmirekellő (többet dolgozik Ő egyedül mint a drága húgom családja és a szüleim együttvéve), a gyerekeink pedig ugyanolyan haszontalan semmirekellők lesznek mint mi... Már lesz@rom.... Képzeld el hogy a diploma osztómra sem jöttek el, mert szerintük az csak felesleges "úri huncutság" és a húgom is milyen jól elvan diploma nélkül...
Próbálj meg egyetemre menni, lehetőleg távol tőlük, én is az ország másik végébe mentem és próbálj meg bekerülni külföldi csere programba. A lényeg hogy messze legyél :) És tényleg engedd el a füled mögött, nehéz de muszáj ha nem akarsz diliházba kikötni :D
Először is ne hánytasd magad, ne csinálj butaságot, inkább gyere el hozzám és a picsi-pacsi alatt lefogysz, de szerintem teljesen jó a testsúlyod. :D
A szüleiddel meg ne foglalkozz, ahogy többen is mondták előttem, ezáltal legyél erősebb, tűzz ki magad elé célokat, hogy felnőttkorodban minimum a képükbe röhöghess de legalábbis betudd bizonyítani hogy te elértél valamit a nővéreddel ellentétben. Szerintem is ha lesz lehetőséged egyetemre menni válassz egy olyat ami minnél messzebb van tőlük és akkor nemtudnak zargatni.
18/F
válasza: válasza:Nálunk ez 5.-n kezdődött, mikor én év végén 3-s lettem matekból, és nővérem 7.-g végig 5-s volt ebből a tantárgyból, majd azzal folytatódott, hogy a nővérem átment az angol írásbelin, és a szóbelin is angolból, én meg a szóbelin megbuktam, mert nem tudtam mit mondani a vizsgáztatónak, mármint, ha kérdezett, akkor válaszoltam, egyébként meg se szólaltam, mivel szociális fóbiám van, majd azzal, hogy nővérem atlétikára járt, én meg tohonya vagyok, kövér, az én hozzá állásommal nem fognak felvenni abba a középsuliba ahova járni akarok...
Mit tehetsz ellene? Tűrsz! Én is ezt csinálom.
válasza:A továbbiakban kollégista leszek, de sajnos a hétvégéimet így is otthon kell töltenem, amiből képzelhetitek hogy mi lesz..
Tehát akkor erre tényleg nincs megoldás? Senkinél se vált be semmi beszélgetés ilyesmi?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!