Csak engem idegesít nagyon az "ő még csak gyerek" érv/kifogás? Miért kell mindenre ezt ráhúzni?

Pont ma történt meg egy ilyen, de sok hasonlóban volt részem.

Azt tudni kell, hogy lakótelepen lakok, de eléggé visszhangzik.

Reggel 5 órakor arra kelek, hogy egy anyuka (nem cigány) jóízűen beszélget a barátnőjével, mellette pedig a kb 3 éves gyereke torkaszakadtából üvölt, kiabál, rugdalja a kukát. AZt hittem, hogy csak "gyerekes" 5 perces hiszti. De nem. Vagy kb 50 percig ez ment, mire valaki kiszólt a szomszédból, hogy "muszály nekünk gyerekvisítást hallgatni reggel 5-6 órakor?" Gondoltam, hogy végre valaki szól. Erre még az anyuka háborodott fel, hogy biztos nincs a kiszólónak gyereke, meg "ő még csak gyerek", hadd csináljon amit akar, nem lehet korlátozni, neki jogai vannak.

De nagy nehezen elmentek, mire még plusz 2-en kiszóltak neki. Az anyuka vérig volt sértve, de a gyerekre EGYSZER SEM szólt rá. Inkább elnézte, hogy teljes erőből rugdalja a kukákat, ordít, kiabál.

De nem csak ez volt az első eset. Kb az esetek 90%-ban azt látom, hogy ha igenis ténylegesen probléma van egy kisgyerekkel, akkor az anyuka csípőből ráfogja, hogy "ő még csak gyerek, neki mindent lehet". Akkor mikor akarja neki megtanítani, hogy a tetteinek következménye van? 18 évesen?

Félreértés ne essék, nem vagyok gyerek ellenes, csak nagyon irritál, ha az anyuka telibe sz*rja a saját gyerekét, nem érdekli, hogy nagyon zavarja a többieket, vagy másokat, de ha valaki rászól, akkor még ő van megsértve, és a rászólónak biztos nincs gyereke szerintük. Én tudom, hogy van az a bizonyos dackorszak, de az órákon keresztüli visítás, bömbölés szerintem nem tartozik ide.

Mi a véleményetek?

Vagy én vagyok a gyerek ellenes?

Veletek, vagy a környezetetekben történt valami hasonló? Hogy reagálta le a környezetetek, vagy esetleg ti?