Nyújtottatok/fogtok nyújtani a gyereketekeknek anyagi támogatást, amikor kirepült (t) a fészekből?

mivel nálam félig-meddig kényszer volt a különélés anyukámtól, így nem hagyott támogatás nélkül. persze nem is lapátolta a pénzt, de a minimális szükségleteimet térítette. rezsi, étkezés alapszinten. egyetem mellett dolgoztam, a "luxus" dolgokat a saját zsebemből álltam (ruha, buli, telefon, pipere).

a lakásomat a nagyszüleimtől kaptam, és igenis nagyon megbecsülöm, mert láttam, h mennyit dolgoztak érte.

Havi fix összeggel biztosan nem fogom támogatni, hiszen az, hogy kirepült valahol azt is jelenti, hogy megtud állni a saját lábán. Természetesen egy család vagyunk, ha megszorul előbb fogunk mi ott állni mögötte az apjával, minthogy ő segítséget kérne. Szerintem ez így természetes.

Ezen felül bármikor bármiben számíthat majd rám és remélem úgy repül ki a kis fészkünkből, hogy tudja értékelni azt, amit az élettől, illetve tőlünk kapott.

Egyetértek azzal a válaszolóval, aki azt mondta, hogy egy kis lekvár, befőtt, stb. is nagy segítség. A mai napig telepakolják a szüleim a kosarunkat, ha vendégségbe megyünk, pedig sosem kérünk semmit. Adják és szívből adják, én pedig örülök neki. Én is igyekszem ezt viszonozni, illetve hasonlóan állok a saját gyerekemhez is. Nem csak anyagiakból áll a világ.

Ja, és nem tudom miért jelentené azt, hogy megállok saját lábon. Muszáj odaköltöznöm pestre, nem tudnék nap mint nap bejárni. Viszont nincs keresetem, egy darabig elég lenne a pénzem, de aztán elfogyna.

Ha lesz gyerekem, nekem evidens lesz, hogy segítek neki amennyit csak módomban áll. (persze nem akkor ha 30 évesen otthon ücsörög mert nincs kedve dolgozni, de amíg nem végez a tanulással és nem kezd dolgozni)

A fiam ha kirepul, segitem mindenben, ha szuksege van ra.

Barmit kerhet amit akar, de elsosorban neki kell megallnia a helyet, es megteremteni az eletet amit elni akar