Nyújtottatok/fogtok nyújtani a gyereketekeknek anyagi támogatást, amikor kirepült (t) a fészekből?

Szerintem erre nincs szükség.

Ha kirepült a fészekből azt azért teszi mert képes ellátni önmagát.

Ha esetleg valami gond lenne és szüksége lenne anyagi támogatásra akkor szerintem minden szülő megpróbálna segíteni, de ezen kívül nincs szükség arra hogy a szülők rendszeresen x összeggel támogassák a gyereküket.

Nem tervezem. Legalábbis nagyon komoly anyagi támogatást nem. Az én tapasztalatom szerint azok, akik kaptak fele annyira nem tudták használni és/vagy értékelni, mint azok, akik inkább megtanulták maguknak előteremteni azt, amire szükségük volt.

Én inkább szeretném megtanítani küzdeni, megtanulni kockázatot vállalni, vállalkozni, meglátni a lehetőségeket és merni élni velük. Megtanulni, hogy kell felállni, ha elbukott, tanulni a hibáiból és ezzel a tudással továbblépni, fejlődni. Nem feladni.

Nekem ezek segítetettek és sokkal büszkébb vagyok arra, amit elértem, mint az, aki készen kapta. És ez az, amit szeretnék megadni neki. Lehet, hogy nem azonnal lesz lakás és nem azonnal fog tudni mindent megkapni, amit akar, de szerintem jobban fog járni azzal, ha kicsit küzd majd azért, amije van.

"Nekem ezek segítetettek és sokkal büszkébb vagyok arra, amit elértem, mint az, aki készen kapta"

Ezzel nem értek egyet. Én büszke vagyok arra, hogy a nagyszülei egész életében megdolgoztak azért a lakásért amibe én élek. Nem lennék semmivel sem büszkébb ha én dolgoztam volna meg érte. Az meg, hogy nem vigyázok rá, még nevetségesebb.

Ha lesz miből, természetesen! Nem azért szülöm a világra, hogy kilökjem minden nélkül, hanem segítem, amennyire majd erőmből telik!

Ha megteheti az ember, miért ne?