Mit lehet csinálni abban az esetben amikor már abszolút semmiben sem tudunk egyetérteni az anyummal?

A legkisebb dolgokból is óriási botány lesz, ő mindent eltúloz, én meg agressziv leszek és kiabálok. Ő depressziós már évek óta...akármit mondanék vagy mesélnék neki, őt teljesen hidegen hagyja, vagy egyszerűen megvet, hogy én mekkora hülye vagyok. Én meg amíg lehet tűröm, de sokszor bevadulok és akkor kiabálok. Ő meg van hogy napokig sír és hetekig nem beszél velem, néha minden ok nélkül is. Annyit tudok, hogy gyerekkori trauma okozta a depreszzióját. Sokszor saját halálát kívánta.

De ez nem most kezdődőtt, ugyanis gyerekkorom óta nem mondhatni valami jónak a kapcsolatunk. Vert is, szökött már a nyakamnak, de azzal is fenyegetett hogy saját életét veszi el, de akkor engem is magával visz. Párszor azt is mondta, hogy átkozza a napot is amikor megszűlt. Vannak periódusok amikor teljesen normálisan viselkedik, mintha semmi sem történt volna, még énekel is. De ezek a periódusok eléggé ritkák.

Apummal is nagyoon elhidegült a kapcsolata, minden apróságért szídja (ha épp becsuk egy ajtót amit nem kellett volna, vagy ha egy villát kint felejt az asztalon). Sokszor megjegyezte már hogy "mekkora nagy hülye ez az ember". Pedig apum egyáltalán nem az a veszekedős típus, mindig csendben tűri, amikor anyum szídja, nem iszik, nem cigizik, dolgozik.

Állandóan talál valamit amiért zsörtölődik, vagy épp a múltat siratja. Az kizárt hogy tőlem segítséget fogadna el, szóval nem tudom mit csináljak, azon kívül hogy próbálok tűrni és próbálok nyugodtnak látszani, hátha valami átragad rá. Én is szeretném ha anyum nem lenne depressziós és jobban egyeznék vele.

Nem tudom ha valakivel fordul elő hasonló dolog,de jó lenne egy kicsit beszélgetni erről itt. Anyum 58 éves, én 21(lány).

Köszönöm előre is a válaszokat, és köszönöm aki elolvasta ezt a hosszú írást.