Anyukám nem akarja elfogadni, hogy lassan kirepülök itthonról! Mit tegyek?

"Ha felhozom a gondolatot, anyukám egyből letámad, hogy még főzni sem tudok, nem tudok gondoskodni magamról "

Anyukádnak üzenem, hogy ennek megtanítása az ő feladata lett volna, ha 18 évesen nem vagy "életképes", akkor nagyon gyorsan nézzen magába.....

Ne engedj az érzelmi zsarolásnak.

igen, sajnos az kevés hozzá.

Én csak tudom, mert 19 éves vagyok, most kezdem majd a második évemet a főiskolán. A távolság miatt be kellett költöznöm, kollégiumot nem kaptam (pedig 80 km-re lakom tőle, rokkant nyugdíjas édesapám, akinek havi 60 ezer a jövedelme egyedül nevel, félárva vagyok) Ebben csak az a szép, hogy a protekció miatt, a főiskolával egy városban élő srác is kapott elhelyezést, szóval vicc az egész.

Ösztöndíjat sajnos nem kapok, pont kiesek belőle.

Havi 40 ezerből tartom el magam. Ez elmegy az iskolára, az utazásra, az albérletre és a kajára. Ez az árvasági és a szociális támogatás összege. Édesapám nem tud segíteni anyagilag.

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy igen figyelemre ,éltó a gondolkozásmódod, mert a mostani fiatalság csak menne, de anyagilag fel sem mérik, hogy miből áll az önállóság. Meg egyéb szemszögökből sem.

Anyukádnak meg mond, hogy akkor tanítson meg főzni, van még egy egész éved rá. (amúgy a szükség megtanít rá, hidd el) Ha úgy érzed, hogy tudod teljesíteni, vállalj iskola mellett munkát is, és akkor tudod biztosítani a különélésedet is majd valamilyen szinten.

Ha édesanyád látja, hogy a pénzt nem herdálod el, fejlődésképes vagy, látni fogja, hogy igen, már elengedhet. Nem fog támadni.

Remélem segítettem!