Miért nem ismernek a saját szüleim? Vagy ez a normális?
Bírom, amikor csinálnak valami olyan ételt, amit én nem szeretek, pl halat, vagy ilyen körömpörköltet, és kérdezik, hogy miért nem eszek, mondom mert ezt nem szeretem. És leállnak velem veszekedni, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem szeretem a halat, meg hogy eddig szerettem. Az egyik az, hogy szerintem nem attól lesz valaki hülye vagy sem, hogy mi ízlik neki, meg mi nem, a másik, hogy még meg is érteném, ha ilyen hetente változtatnám az ízlésem, hogy most akkor ezt meg ezt szeretem, holnapután meg már utálni fogom, de én amióta csak emlékszem, mindig is utáltam a halat, mégis minden egyes alkalommal elmondják, hogy eddig szerettem..
A másik meg az, amikor valami fontosabb időpontot mondtam nekik, mondjuk az osztálykirándulást, aztán osztálykirándulás előtt egy nappal kérdeztem, hogy akkor kocsival elvisznek-e, vagy busszal menjek, vagy hogy lesz, ők meg elfelejtették, hogy holnap lesz a kirándulás és engem mondtak el mindenféle szemétnek, hogy az utolsó pillanatban szóltam, amikor hetekkel előtte elmondtam nekik...
Ezek után szerintem nem meglepő, hogy sokszor a szülinapomon meg a névnapomon se köszöntenek fel, nem tudják a legjobb barátnőm nevét sem, nem tudják, milyen osztályba járok (komolyan, mindig ott kérdezgette anyám is, hogy ugye A-s vagy? én meg mondtam, hogy nem, még mindig C-s...), ha mondok nekik valamit, hogy pl. megyen barátnőmhöz, akkor annyit mondanak, hogy jó, amikor pedig indulnék ki az ajtón, kérdezgetik, hogy te meg hova mész?? Ki engedte meg, hogy elmenj a barátnődhöz??
Most ez normális?
15L
válasza:Mért kéne megennie azt amit nem kíván?
A szervezet nem véletlenül mond egy két dologra nem-t.
Én pl. azt vallom, amit az ember kíván, abból valószínűleg hiánya van. Most erre nem akarok példákat írni, hogy pl. volt egy nő, aki kívánta a káposztát rettenetesen, a férje orvos volt, és utána nézett, milyen nyomelemek vannak benne, és kiderült, hogy rákos a nő, azért kívánta, mert olyan ásványi anyagok voltak benne, amik a rák ellen nagyon jók.
Mikor kicsi voltam, sose akartam húst enni, de csak belém tömték, mondván, az kell a szervezetnek.
Hát nem tudom. Vannak vegások, és nekik sincs semmi bajuk, és élnek még. Mégsem esznek húst. És egyébként a mai napig, valamiért nem kívánom a húst, egyáltalán nem vagyok húsos. Megeszem, de...őszintén, meglennék nélküle. Ezt finnyásságnak titulálták, pedig egyszerűen csak nem kívánom, és kész. Így vagyok összerakva, és véleményem szerint, ez nem szoktatás kérdése. Szóval ezen életünk végéig ellehetne vitatkozni, mi a jó a táplálkozásban meg mi nem.
Én mint írtam, hiszek a szervezetemnek, és ez vált be eddig a legjobban. Persze nem zabálok mindent összevissza, de ha megkívánok valamit (gyümölcs, zöldség, kaja, az nem véletlen). Továbbá ha egyszer a jó Isten úgy alkotta meg az ételt, hogy íze van, tehát egy szükségleti dolgot lehet élvezni is, akkor nem fogom magam sanyargatni ilyen olyan címen. És hála a jó égnek nem Afrikába születtem, szerintem mindenkinek azzal kell foglalkoznia ami közvetlen a közelében van. Én is sajnálom azt, akinek nem jut étel, de azzal, hogy magamat "kínzom", nekik nem lesz jobb. Szóval számomra ez nem érv.
Ennyit a kajáról.
Nem ez a téma.
Ez nem normális. A figyelem általában a kíváncsiságból fakad, érdeklődésből, és az után érdeklődünk, akit szeretünk. Majdnem, hogy azt kell mondjam motiváció.
Valóban lehetnek munkahelyi problémáik, bármi más, ami blokkolja a memóriát, mert a stressz csak a rövid távú memóriára koncentrál leginkább, mert a cél a túlélés, ezért fordulhat elő, hogy nem vésődik be nekik a hosszú távú memóriába, és nem emlékeznek rá, ezáltal - te vagy a hülye.
Ha ezt sikeren beismernék, akkor azt szoktam mondani "akinek nincs esze, legyen notesze". Tessék venni egy kis naptárt, vagy valamit, és karikázni a fontos napokat, és minden reggel megnézni, vagy a számítógépre beütemezni (bárhonnan le lehet tölteni egy egyszerűbb naptárt), és beírogatni a dolgokat.
Nekem is voltak (vannak) memória problémáim, és ez nekem tökre bevált. Egy szétszórt ember vagyok, tudom magamról , és pont. Szükségem van az emlékeztetőkre, mert anélkül sok ember megsértenék. Tettem ellene, nincs gondom.
Nem szégyen ismerni magunkat.
De. És itt jön a de.
A figyelmet szerintem igazából nem lehet kérni.
Vagyis lehet. Ha a fentebbi dologról van szó, és nem arról, hogy a másikat igazából: tényleg rohadtul nem érdeklik a dolgaink.
Mert ez esetben, milyen figyelem az mégis, amit kérni kell?
Nem figyelek a saját gyerekemre?
Lehet nem is érdekli őket igazán, mit szeretsz és mit nem...ezen is érdemes elgondolkodni, mert ez is előfordulhat.
szia
nekem is ilyen anyum de sajnos én azt gondolom, hogy rajtuk már nem tudsz változtatni. Én beletettem apait anyait de nem sikerült...de sikerült másképpen! türelem és megértés, elfogadás , tudom, hogy nem egyszerü nekem is sok időbe és energiába került és néha még most is kiborulok de....akkor is a szüleink..nemde? én azt gondolom szinte biztos vagyok benne hogy ezt a stressz okozza, az idegkimerültség, ilyenkor már nem tud az ember sem odafigyelni sem észben tartani dolgokat ettől eltekintve szeretnek téged akkor is ha te nem érzed, amikor én voltam 15 totál padlóra mentem nagyrészt emiatt s persze nem volt ki megfogja a kezem..ki tette volna ha a szülő nem tette? na mindegy lényeg, hogy valahogy hozzászoktam már, hogy elmondok egy fontos dolgot neki kb5x aztán utolsó előtti pillanatokban meg még 3x.. amiket ő mond pedig nagyrészét nemhallom :) s nincs vita
viszont nagyon fontosnak tartom hogy maximálisan figyelj oda magadra mert sajnos az ember hajlamos ezeket a dolgokat továbbvinni az életében és akaratlanul is majd a saját gyerekeit ezzel "kinozni". szerintem a legtöbb amit tehetsz hogy TANULJ a hibáikból
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!