Tinilányok! Adnátok tanácsot?

15 voltam, mikor anyámnak új párja lett. már jóval régebben elváltak apámmal, tehát nem az volt a bajom, h elvette a fickó az igazi apumat, hanem a jóember személyisége taszított. bár ha anyámnak megfelelt, nem szóltam bele.

amikor össze akartak költözni, akkor kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, felsoroltam az érveimet, mondtam, h bárhova, de a pasival egy fedél alá soha.

szerencsére anyám ezt akceptálta, és csak azután költöztek össze, hogy leérettségiztem. onnantól már élhettem egyedül, nem kellett a felügyelet.

ne erőltesd a költözést, pláne ha az anyukájukkal jóban vannak, és semmi különösebb ok nem indokolná. akár még akkor is kimehetnek hozzátok ha továbbtanulnak. te is voltál tini, tudhatod, h ebben a korban a baráti kör a második család, hatalmas veszteségként élnék meg, ha hirtelen egy idegen országban kéne folytatni az életüket. amikor majd lezárul a gimis életszakasz, és nekik is mehetnékjük lesz, akkor már talán ők fogják kérni, h veletek élhessenek. előbb barátkozz össze velük, szokják meg, h te vagy az apjuk barátnője, utána léphet a következő szintre a kapcsolat.

Na , hogy alakult eddig a helyzet közöttetek ?

15L.