Mit csináljak? Nem bírom tovább, kikészülök 12/L

Az egész családom jobban szereti a nővéremet mint engem. Egyetemem van, hétvégente jár haza, de amikor még nem járt egyetemre akkor is mindig vele kivételeztek , mindig az volt amit ő akar, én bármit mondok látom anyán hogy nem érdekli, és nem rég depressziós voltam fél évig és fel se néztek hogy egyáltalán élek még itt vagyok? neki meg minden nap 3 szor benéznek, ha valamit nővérem kitalál úgy lesz , állandóan a barátja jön velünk minden családi programba , én akartam hívni a barátnőmet de nem engedték meg mert már a nővérem barátja már majdnem a családunk tagja. Vagyis ők annak tekintik. Mindig mondják nővéremnek hogy milyen szép meg minden, nekem ezeket sosem mondják és ágyban hozzák neki a reggelit és ilyen kivételezések vannak amik nekem nagyon rosszul esnek és sokat sírok ez miatt. És nem csak anyámnál van ilyen apukámnál és a rokonoknál is. Apukám mondta hogy belőlem nem lesz úgy se semmi és semmit nem érek el az életben és mondta hogy engem nem fog támogatni semmiben . Nem tudom 12 évesen mit vár... egyébként 12 éves vagyok és van is célom . és ezeket már nem bírom. szeretnék elmenni a barátnőmmel sétálni vagy bárhova pl megbeszéltem barátnőmmel hogy elmegyünk strandra és nem enged el anyukám csak a nővéremmel mert hogy egy okos érett lánnyal mennyek ne egy ismeretlen barátnőmmel. és ezek annyira rosszul esnek hogy már nem bírom tovább. Állandóan sírok és utálom ha hazajön a nővérem mert minden megint körülötte forog. Szülinapomkor is a nővéremről beszélnek állandóan és nem rólam. szerintem legalább a szülinapomon ne a nővéremről beszéljenek. nagyon szeretet hiányom van és már beszéltem erről anyukámmal de ő hülyeségnek tartja hogy jobban szereit a nővéremet . pedig tényleg így van. a nővérem most töltötte be a huszat. Vannak barátnőim akikkel szoktam erről beszélni és jól esik hogy vigasztalnak de nem tudom már mit tehetnék. Arra is gondoltam hogy talán azért szeretik jobban mert talán ő már felnőtt és tud normálisan beszélni vele vagy nem tudom. az a lényeg hogy nem bírom már tovább hogy folyton amikor nincs is itthon a nővérem folyton róla beszélnek ő mivel cska hévégente jön haza ezért felhívják 1 nap 3 szor én voltam táborban 1 hetet nem hívtak fel. tegnap összevesztem ezen anyával sírtam is és mondta hogy ilyen hülyeségen ne sírjak már. ha betöltöm a 18-at elszeretnék költözni mert ez már 3 éve megy és ez engem tönkretesz. talán pszichológushoz kéne mennem nem tudom. Kérlek akik hasonló szituációban vannak vagy akik át tudják ezt érezni azok írjanak tanácsokat mert úgy érzem így nem kellek senkinek és ha eltünnék akkor észre se venné a családom. Bocsi ha hosszú lett csak már nem tudom mit csináljak. Köszi aki ezt végig olvassa és ad tanácsot vagy ilyesmi.