26 éves fiunk nem akar dolgozni. Mit tennétek a helyünkben (szülőként)?

Érettségi után 5 évig – még különböző OKJ-s iskoláját fizettük, de egyet sikerült elvégeznie, még tavaly júniusban. Egy ideig elhittük neki, hogy keres munkát, de azóta sem akar munkába állni, arra hivatkozva, hogy ő nem bír napi 8 órát dolgozni, meg különben is a rabszolga életet nem neki találták ki, meg annyira kevés pénzért ő nem dolgozik. Nem tudunk mit kezdeni, hiszen a mi családunkban (a férjemében is) mindenkinek természetes volt, hogy az ember dolgozik, minden tőle telhetőt megtesz, hogy előrébb jusson, becsületesen, tisztességesen. Szerintem, aki Budapesten valóban akar dolgozni, az előbb- utóbb talál munkát magának, nyilván nem szabad az igényeket a magasban tartani, pláne, ha semmi gyakorlata, sem semmi komolyabb végzettsége nincs valakinek. Nem tudom már elviselni, ahogy naphosszat nem csinál semmit, mármint aktívan: nem tesz semmit a jövőjéért, és eltékozolja az életét, közben panaszkodik itthon, hogy neki semmire nincs pénze, mert csóró. Örülnék, ha e3lköltözne tőlünk, legalább nem kellene látnom, hogyan él…