Mit csináljak, ha a fiam gyűlöl és soha nem akar már látni?
22 éves és fél éve került fel Budapestre pár haverjával. 4-en bérelnek egy lakást és elég gyorsan talált magának munkát is, szóval azóta a saját lábára állt. A fél év alatt csak kétszer volt itthon és tegnap mondtam neki, hogy jöjjön haza, mert szeretném már végre látni, nagyon hiányzik, de ő azt mondta, hogy menjek a francba, soha többé nem akar minket látni és soha többé nem akar hazajönni. Mondta, hogy pokollá tettük az egész gyerekkorát, hogy mennyi mindenből kimaradt, amiből nem kellett volna és mindenről mi tehetünk. Mindig is egy itthonülős típus volt, alig járt el a barátaival szórakozni, szinte havonta csak egyszer és mindig a számítógépet bújta.
Még meg is értem, hogy haragszik a férjemre, tényleg egy elég agresszív alak és mindig is keményen és igazságtalanul bánt vele, de akkor velem mi a baja? :(
Mondta, hogy az apját legszívesebben kikötözné és halálra kínozná és közben nevetne rajta ahogy ordít, annyira gyűlöli őt és ez engem nagyon megijesztett, nem jutottam szóhoz. Egy megoldást javasolt, hogy ha elköltözök az apjától és elválunk, akkor velem hajlandó szóba állni és hajlandó találkozni velem. Teljesen tanácstalan vagyok, segítsenek. :(
Egy 46 éves nő.
Veled az a baja, hogy ezt hagytad.
Azért nem akar teljesen "szakítani" veled, a férjed nélkül szívesen lát.
Mindig is úgy bánt szegény gyerekkel, mintha csak egy púp lenne a hátán. Mikor Arnoldról kiderült 2 éves korában, hogy asztmás, akkor genetikai vizsgálatot végeztünk, mert nem akarta elhinni, hogy az ő fia beteg. Meg volt róla győződve, hogy ha az ő fia, akkor nem szenvedhet semmiféle betegségben. Meg is akarta őt mérgezni, hogy majd a méreg erőssé teszi a szervezetét és ha azt legyőzi, akkor az immunrendszere is sokkal fejlettebbé válik. Innentől kezdve elkezdett nagyon erősen inni és bántotta a szüleimet és engem is. El kellett költöznünk tőlük, de édesanyám már belehalt a bánatba és a szomorúságba, hogy ilyen férjem lett. :((
Én pedig gyenge voltam és csak tűrtem, de gyűlölöm magamat is, mert ennyire gyenge vagyok. :(
22 és fél éve került fel Budapestre, vagy 22 és fél évesen? Csak mert nem mindegy.
Ha hagytad, hogy az apja bántsa, akkor ne csodálkozz, hogy így elmérgesedett a viszony.
Milyen a kapcsolatod a férjeddel?
Veled hogy bánik most a férjed? El tudnád tartani magad egyedül is? Lenne hová menned?
Még simán kezdhetsz új életet. Találhatnál férfit, aki megbecsül és szeret téged, és talán egy kicsit a fiaddal is rendeződhetne a kapcsolatod.
22, és fél éve került fel Budapestre
Igy lenne helyesen írva
Jesszusom, ha egy gyerekben ekkora a gyűlölet, akkor annak valóban komoly oka van. És amiket leírtál, az elszomorító, hogy te, az anyja, az édesanyja, ezt mind hagytad és nem tettél ellene semmit. Az édesanyád halála is nagyon durva.
Hogy lehetsz még mindig együtt ezzel a férfivel? Nagyon is megértem a fiad, én az életben vissza nem mennék a helyében.
Veled pedig az a baja, hogy te hagytad, hogy ilyen terrorban nőjjön fel.
Most dönthetsz, hogy a fiad választod vagy a férjed. Aki bizonyára egy nagyon kedves és aranyos ember....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!