Egy gyermek eltudja intézni hogy a családjától elvegyék?

Kiskorúként nem, de fiatalkorúként igen.

Mérlegelni kell hogy jobb-e egy nevelőotthon, mint a szüleid otthona

bemész a gyámhivatalba, és elmondod mi a helyzet.

Elöször a szüleiddel beszélnek majd. Ha ők nyilatkoznak, hogy lemondanak rólad, akkor felkeresik a többi családtagot, ha senki se vállalj a nevelésed, akkor kerülhetsz intézetbe. Megjegyzem inkább családban éljél, mint intézetben, mert borzalmasak ezek a helyek. Nincs egy nagyszülő, nagynéni/bácsi, nagykorú testvér akihez mehetnél??

Szerintem ezt a 2 évet már bírd ki, 18 évesen elmész dolgozni és elmész otthonról. Ha meg lesz elég pénzed tanulhatsz is szakmát estin.

Ha bemész a gyámhivatalba először úgy is kikérdezik a szüleidet a dolgokról, de megeshet hogy a szüleid hazudni fognak mint a vízfolyás utána jól megtépnek az is biztos, szóval csak ügyesen ezzel.

Keress fel rokonokat, nagyszülők, unokatestvérek stb... Akiknél ideiglenesen eltudsz lenni ameddig tart a dolog, aztán nevelő otthon ha arról van szó, vagy nevelő szülők.

Ez így nehéz lesz, de ezt a kis időt próbáld meg kibírni.

Esetleg nem vagy olyan kapcsolatba valamelyik rokonnal (nagyi,idősebbek) akik szívesen magukhoz vennének? Esetleg bevállalhatnád majd helyettük a bevásárlást,takarítást ilyesmiket cserébe,hogy ott lakhass. Szerintem ezek lennének a minimumokat ha magukhoz vennének.

Ha nincs ilyen,akkor elmehetsz a gyámügyisekhez és beszámolhatsz nekik,de hidd el,hogy azok a nevelőotthonok nem szállodák ahol happy minden. Bármilyen rossz is otthon,a helyedben nagyon átgondolnám. Én is sokszor gondoltam kamaszkoromba arra,hogy "áh de elmennék itthonról,bárhol jobb lehet,mint itt" de rájöttem,hogy ez egyáltalán nem így van. Elég megnézni pár nevelőotthont.

Keress valami állást, most itt a nyári szünet, találhatsz diákmunkát. Utána meg kereshetnél valami olyan melót amit a suli mellett tudnál csinálni. Ha lenne valamennyi saját kereseted azt félre teheted vagy vehetnél belőle olyasmit ami valóban a tied, ráadásul magabiztosabb is lennél tőle.

Emellett megtapasztalnád milyen megdolgozni a pénzért és mennyire nem egyszerű azt beosztani.Sokan felnőttként is kénytelenek a szüleikkel élni, mert a fizetésük nem elegendő arra, hogy egyedül albérletet, rezsit is fizessenek és még kajára, ruhára is jusson belőle. Hiába mehetnél el a szüleidtől ha nem lenne miből egyedül megélned, márpedig nevelőintézetben csak 18 éves korodig maradhatsz.

Ha lenne valami munkahelyed suli utánra vagy hétvégére akkor kevesebbbet lennél otthon és nem lenne mikor belédkötni. Ráadásul a tesóiddal ellentétben neked fizetésed is lenne. Vállalhatsz kisgyerek korrepetálást, takarítást, gyerekfelügyeletet akár vagy időseknél segítséget, felügyeletet, mert sokan a beteg szüleiket ápolják és fizetnének azért ha valaki néhány órára ott lenne mellettük amíg mondjuk elmennek bevásárolni. Rakjál ki hirdetést a településed üzenőfalaira - ha van ilyen - vagy rendelőben, iskola bejáratánál.

Mindenkinek nagyon nehéz ezt a kort átélni, akkor is ha nem piszkálják otthon, de általában sikerül túlélni a gyámhivatal bevonása nélkül. Ha fizikailag nem bántalmaznak és nem éheztetnek akkor igen kevés a lehetőségük arra, hogy beavatkozzanak. Ráadásul egy ilyen lépésnek következményei is vannak, nem lehet utána visszacsinálni és örökre megváltozik a viszonyod a családoddal.Vvalóban annyira rossz a helyzet, hogy miatta örökre ki akarsz lépni az életükből?