Más is megkapja a családjától, hogy "nem akar dolgozni"?

Persze ugyanez a helyzet nálunk is,bár most van munkám és megoldódni látszik minden, sajnos még szükség van a szülői támogatásra anyagilag,mert félretenni nem tudok a fizuból. Évekig hajtogatták, hogy egyetem mellett ne dolgozzak, mert nem tudok koncentrálni a tanulásra.Holott minden ismerősöm munka mellett járt egyetemre/főiskolára. Tudtam, hogy munkatapasztalat nélkül diplomával nem fogok tudni elhelyezkedni. De én mindig is tudtam, ha suli mellett nem dolgozom, akkor sosem alakul ki a rendszeresség az életemben,ezt anyámék nem fogták fel. Mondjuk hiába a nagy kapcsolatrendszer,eszük ágában sem volt nekem segíteni beajánlani valakihez,pedig rengeteg fontos embert ismernek,tényleg egy telefon lett volna csak, hogy állásom legyen. Még nincs me a diploma,de fogtam magam és éhbér feléért elmentem dolgozni. Több ezer önéletrajzot küldtem el, mire egy ember válaszolt és szerencsém volt.

Én azt mondom ne add fel :) Nekem az volt a módszerem, hogy még olyanra is beadtam,amihez semmi közöm sem lenne(mármint terület,tapasztalat alapján-ebből is le lehet szűrni, hogy melyik cégek,munkaközvetítők,akik sosem válaszolnak!). Aztán egyik éjjel az exp*** oldalon 5 oldalon keresztül az összes hirdetésre jelentkeztem.

Én valóban nem akarok dolgozni (munkahelyen), de ennek ellenére dolgoztam már jó pár helyen. Sehol sem fizettek jól, sehol sem voltak korrektek, egy kivételével (durva leépítés volt és megelőztek vele, mert onnan is lelépni készültem már) az összes helyet én hagytam ott. Rengeteg ilyen helyre be tudnék kerülni újból, de a családomtól akkor azt hallgatom folyamatosan, hogy miért vállalok el "rabszolgamunkát", miért hagyom magam kihasználni, miért nem keresek jobbat. Ha nincs állásom, akkor meg miért nem dolgozom bármit, csak legyen már munkám...

Az utóbbi időben azonban kezd nekik is összeállni a kép a tapasztalatok alapján, hogy olyan ideális, jól fizető, biztos és kellemes munkahelyet nem könnyű, sőt szinte lehetetlen találni, mint amilyet ők elképzeltek nekem. Arról nem is beszélve, hogy pár hónap után nagyon frusztrál az, ha olyan munkát kell végeznem, ami ütközik az elveimmel, vagy ha azt érzem, hogy felesleges időtöltés. Már akkor sem lenne kedvem ezekhez, ha esetleg sokat fizetnének érte. Na, ezt meg végképp nem érti a családom. Úgyhogy bízom benne, hogy idővel megtalálom a megoldást, addig meg igyekszem nem meghallani a család folytonos kritikáit.

28/N