Mért nem tudom rávenni magam a gyerekvállalásra? Te hány éves voltál mikor elhatároztad magad?

Édesanyámnak már 22 évesen csak a gyermekvállalás járt a fejében. Aztán 23 és fél volt, mikor megszülettem. Nagyon vártak apával, azóta is egy család vagyunk, együttélünk, két kistesóm is van. De anya bevallotta, hogyha újrakezdhetné, még egy tíz évet lett volna inkább fiatal, és nem apával vállalt volna gyerekeket, vagy inkább egyáltalán nem. Nem bánt meg minket, csak ha újrakezdhetné, felnőttebb fejjel vágna bele a gyerek-projektbe.

Erre nem is kell rávenned magad. A babád szülessen akkor, ha már nem tudod, még mit lehetne megtenni azért, hogy jó helyre jöjjön, és másra sem tudsz gondolni, minthogy babád legyen. Addig semmiképp, amíg magadban, vagy a párodban nem bízol, és "vonakodsz". :)

Kedves Mindenki!

végigszaladtam a válaszokon és ugy látom, hogy akik a fiatalon szülés mellett tették le a voksukat, ezerrel le lettek szavazva!!!

Éljen! :-(

Ilyen mentalitással Nektek tényleg teljesen felesleges gyereket szülni. Teljesen más összefüggésben hallottam egyszer, hogy "Veletek is csak többen vagyunk".

Hát most én ugy érzem, hogy ez erre a helyzetre is rámondható.

Fiam feleségének az édesanyja, mikor én egy osztálytalálkozón emlitettem, hogy uuuuuugy unokáznák már, (nem gyerekemet nyüggettem érte!!! még mielőtt valaki belémköt, sose volt ez téma!!! mindenkinek magánügye!!!) Ő azt mondta, hogy velem ellentétben ő igazán nem szeretne még nagymama lenni.

Ééééééééééés!!! MI lett????? Megszületett az első unoka, le se lehetett vakarni róla. Ott volt minden nap a lányánál, unokájánál. Én meg szinte alig láthattam!!!

Azóta a fiamáknál már megszülettek az ikrek is, igy 3 kisfiuval bővült a család. az ikrek 1 évesek multak juliusban.

Semmiben sem hátráltatja őket a gyerek, járnak kékturázni, barátokhoz.... MIndenki imádja a gyerekeiket!!! Lakásuk is megépült közben. Fiamnak munkája is van. MI is tudunk segiteni ha szükség van rá.

70 évesen mifrancot tudnék már segiteni. Lehet, hogy már én is segitségre szorulnék.

Örömmel tölt el, ha akár egy ebédfőzéssel, egy finom sütivel, akár egy gyerekvigyázással hozzájárulhatok ahhoz, hogy az életük kerek legyen!.

Üdv. Edit!

Figyu, ezt csak te tudod eldönteni, és minden viszonytíás kérdése. Pl. az én ismeretségi köreimben 24 évesen még éppen hogy kiestünk az egyetemről, akkor kezdődött mindenkinek a nagybetűs élet, a várva várt munka, az "alapozás". Most 28 vagyok, szinte csak annak született már babája, aki már az egyetemen is együtt volt a mostani férjével, és a szülőknek hála jó körülmények között élnek. Talán 30 éves koromban már bevállalnám, addig még úgy érzem, nagyon sok dologról kellene lemondanom, amiről egyelőre nem szeretnék. Mielőtt valaki rám támad, hogy önző vagyok: lehet, de legalább őszinte, és tudom, hogy milyen érzés, ha csak nyűg egy gyerek az anyjának, mert becsúszott/társadalmi nyomás miatt született szóval anyuci rohadtul nem vágyott rá. Inkább legyek egy kicsit idősebb anya, meg vén szatyor, mire egyetemre megy, minthogy olyankor vállaltam volna, amikor az én életemben nagyon nem volt itt az ideje, vagy huszonegy-két évesen, amikor még azt se tudtam, ki vagyok, mit akarok az élettől, és jó eséllyel a 30-as éveimet elvált, egyedülálló anyaként kezdhetném.

Ez mindenkinek a saját döntése, és a férfia sose érthetik meg, mert egy nőnek a szülés orosz rulett, vagy bejön vele az élet vagy szép ugyan, de jócskán megnehezíti. Van aki ezt bevallja, és bevállalja, van aki csak a szent anyaság csodájával jön. Neked is csak egy életed van, és baromira fiatal vagy még, előtted van minden. Más kérdés, ha ehhez nem a legmegfelelőbb ember mellett horgonyoztál le esetleg...

24 évesen eszembe sem volt szülni!

Akkor szülj, ha te is úgy érzed, hogy nagyon akarod. Látom, nem zárkózol el a gyerek elől, csak még várnál. Tégy szíved szerint! Nem azért kell szülni, mert jajj, a sógornő is szült :)

Szerintem 2-3 év, és te is akarni fogod:)

Én 29 és 31 voltam,amikor szültem, és nem bántam meg, hogy akkor.

41 vagyok

Kedves 21-es.

"Édesanyámnak már 22 évesen csak a gyermekvállalás járt a fejében. Aztán 23 és fél volt, mikor megszülettem. Nagyon vártak apával, azóta is egy család vagyunk, együttélünk, két kistesóm is van. De anya bevallotta, hogyha újrakezdhetné, még egy tíz évet lett volna inkább fiatal, és nem apával vállalt volna gyerekeket, vagy inkább egyáltalán nem. Nem bánt meg minket, csak ha újrakezdhetné, felnőttebb fejjel vágna bele a gyerek-projektbe."

Édesanyád ezt a vallomást magában tarthatta volna igazán!!!!

Taplóság ilyet a gyerekünkkel közölni. Ne haragudj.

Lehet, hogy még nem érzed, de lelkileg ez előbb-utóbb meghozza a rossz "gyümölcsét" gyereknek, szülőnek egyaránt!!! üdv. :-)

Ha te nem érzed, hogy jó lenne, akkor ne csináld. Ennyire egyszerű az egész. Nem vagy lecsúszva semmiről, sőőőőt.

Mi nem vagyunk "fiatalok", én min. 34 leszek, mire megszületik az első gyerek, a férjem 40. Igen, lehet, hogy nehezebb és egy kicsit veszélyesebb, de most jött el az ideje, most tudunk erre koncentrálni, most vagyunk olyan lelkiállapotban (és egyéb körülmények is most olyanok), hogy teljesen nyugodtan tudjuk vállalni a bébit.

Kedves gömbicica! Egyrészt vannak olyanok, akik _nem_ válogathatják meg, hogy mikor szülnek. Nincs hova, nincs kivel. Tök jó, hogy valaki húszévesen megtalálja élete szerelmét, és gyorsan lebabázik, de elég kevés olyan embert ismerek, aki fiatalon házasodott és még mindig ugyanazzal van együtt. A gyerekvállaláshoz is kell érettség. Ez valakinél megvan, valakinél nincs. Az én környezetemben lévőknél nem volt meg. Örülök annak, ha valaki 18-21 évesen már teljesen tisztában van saját magával, de szerintem nem ez az általános.

És mi van azokkal, akik eü okok miatt nem tudnak fiatalon szülni, mert egyszerűen nem jön össze nekik? Van olyan ismerősöm, aki 12 (!!!) évig próbálkozott a gyerekkel, mire sikerült nekik. Hiába kezdi el akár húsz évesen, bőven 30 fölött jött össze...

A másik a nagyszülők kérdése. Nem tudom, hogy kinél milyenek a viszonyok, de az én szüleim és az anyósom 60 év fölött is igen fiatalosak, nagyon jól tartják magukat, egyáltalán nem öreg mámik, akik remegő kézzel eszik a tejbegrízt. Eljárnak sportolni, szórakozni, barátaik vannak, utazgatnak, tanulnak. Nagyon, nagyon várják az unokákat és biztos vagyok abban, hogy nagyon jól fogják bírni a tempót.

Egyszerűen megváltozott az élet ritmusa, mint ahogy az is későbbre tolódott, hogy valaki mikor akar szülő vagy nagyszülő lenni.

28 éves vagyok és még mindig nem érzem azt hogy szeretnék.

párom szintén 28 és nagyon boldog ezzel ő azt mondta a legjobb lenne ha egyáltalán nem is lenne vagy ha nagyon szeretném max 7-8 év múlva..

szóval nekünk nem lesz és a család hál istennek elfogadta.

Nem tudom miért nem tudod rávenni magad, de nincs jelentősége.

Előre senkiről sem lehet tudni milyen szülő lesz. Az hülyeség, hogyha nem akarod eleinte akkor rossz anya leszel meg bla bla és ne szülj mer szegény gyerek...stb senki nem tudja, hogyan változnak az emberek mikor megérkezik a baba.

Én is így voltam vele, de végül is rájöttem, pont azok szenvednek akik folyton görcsölnek valamin.

Csak éppen most meg nem jön, de nem baj, majd ha akar. Addig is tök jó ez a várakozós szexuálisan is szabad állapot, és megsúgom néha már már csalódott vagyok, mikor megjön. :-) Látod...

28/N