Miért nem képes felfogni, hogy felnőttem?

Ismeri a párod? Volt már nálatok? Tudja, hogy milyen körülmények közé költöznél?

Szerintem félt, hogy a kapcsolat a tanulás rovására megy. Félt, hogy nem lesz jó vége, hiszen amíg egyetemista vagy, addig a párod kéne, hogy eltartson.

Beszéld meg vele ezeket a dolgokat.

Szerintem állj saját lábra anyagilag, teljen így el pár hónap, hogy meglásd, hogy megy. Ez idő alatt tégy félre, hogy legyen pénz kaucióra, meg egy-két bútorra szükség esetén.

Ha ez már megvan, költözzetek össze, akármit is mond. Elszakadni egyes szülőktől nem könnyű, de muszáj. Később ugyanis még nehezebb lenne, minél korábban léped meg, annál könnyebb.

Biztos zsarol majd érzelmileg ("nem így neveltelek", "csalódtam benned", "hálátlan vagy"), de ezeket ne vedd komolyan, csak a düh miatt mondanak ilyet a szülők. Eltelik pár hónap, rájön, hogy nem is akkora a tragédia, hiszen nem lettél drogfüggő, az egyetemet is csinálod és a párodat is szereted, ezeket látva meg fog enyhülni.

A gond ezzel az, hogy odaköltöznél, de anyagilag nem tudnál beszállni a rezsibe.

Kaja + fűtés/világítás/víz pénzbe kerül. Ha te odaköltözöl, akkor a költségekbe is be kell szállnod.

Az a szülő nem képes felfogni, hogy felnőtt a gyereke, akinek a gyereke nem viselkedik felnőttként.

Igen, a felnőtt lét azt jelenti, hogy ha úgy látod helyesnek, akkor ellentmondasz a szüleidnek. És viseled a dolog következményeit.

Tehát például ha össze akartok költözni, akkor összeköltöztök, de nyilván számolnod kell azzal, hogy az anyagiakat akkor neked kell megoldanod.

Egyébként az első összeköltözésem nekem is hasonlóképp volt, a szüleim nem támogatták, én meg mondtam hogy tőlem fizessék a kolit, ha akarják, de nem ott fogok lakni. Fizették is egy fél évig. Utána meg a szememre vetették, hogy milyen pluszkiadásba kergettem őket. Akkor például volt egy jó nagy veszekedésünk, merthogy azt találtam mondani, hogy én ugyan nem kértem, hogy fizessék, sőt határozottan mondtam, hogy ne tegyék, innentől ez az ő saját döntésük volt, nem érzem hogy felelős lennék érte.

Köpni-nyelni nem tudtak :) De az ilyen beszélgetések, amikor kiállsz az igazad mellett, győzik meg a szüleid arról, hogy felnőttél, hogy már döntéseket hozol, vállalod a felelősséget, és ezek alapján kezdenek el felnőttként kezelni.