Nektek mi a véleményetek egy ilyen helyzetről?

Hát én nem, nem tartom apának azt aki kéthetente elviszi magához, amugy meg fizet és lényegében ki is merült a dolog. Ennél azért sokkal de sokkal több dolog van egy gyerekkel kapcsolatosan. Napi szintű tanulás, órákra készülés, reggel vinni este hozni különórák. Hát aki csak kéthetente viszi el két napra az nagyon benne van valóban....

De akkor nyugodtan fordítsd meg a kérdést ha a párod kapna egy jól fizető állást külföldön Ő kimenne? És szintén ritkábban látná a gyerekét azért hogy mondjuk pl. te meg Ő családot alapítsatok? Így azért már mindjárt más a helyzet.

Ilyen nincs hogy jobban jár...ha kell a megélhetéshez és a jobb jövőt biztosítja az anya és gyereke számára akkor miér ne mennének? Pláne ha az apa nincs eleresztve anyagilag. Egyébként meg már a mai világban ott az internet a skype, a telefon szóval lehet szorosan tartani a kapcsolatot....attól még nem kell elszakadnia az apjától.

Az egyébként biztos hogy a gyerek jövendő életében elég nagy plusszal indulhat ha van egy jó pár éves külföldi tapasztalata....ha még olyan szakmát is választ hozzá csoda jól boldogulhat. Ám apuka ezt is mérlegelhetné hogy nem azért van kivíve a gyereke hogy konkrétan tőle szakítsák el hanem hogy jobban boldoguljanak.

miért kéne választani a külföldi jó élet és az apa között, akire lehet számítani? akkor igazán jó apa egy apa, ha a gyermeke azok után is számíthat rá, hogy külföldre költöztek. számíthat rá, hogy ha hazamennek 1-2 hétre, apa rááldozza az idejét, örül neki, és még tudat alatt sem kelt lelkiismeret furdalást a gyerekben, amikor az visszamegy. számíthat rá a sulis nyári szünetben és majd felnőtt korában is, ha valamiért visszaköltözne egy időre a hazájába. mérhetetlen önzésnek tartom az apák felháborodását, amikor a volt feleségük külföldre költözne a gyerekekkel. csak akkor érteném meg az apai ellenkezést, ha a gyerek könyörögve kérné az anyját/apját, hogy maradjanak.

az pedig még elkeserítőbb, amikor az apák "leveszik a kezüket" a külföldre költözött gyerekekről. mondván hogy onnantól nincs kapcsolatuk, mégis mit mondhatnának egymásnak, és miért támogasson egy szinte idegen gyereket. megkockáztatom a feltételezést, hogy sok apának (tisztelet a kivételnek) még kényelmes is, mert úgy vethetik le a felelősség terhét magukról, hogy közben eljátszhatják az áldozat szerepét is.

pedig egy gyermekeitől távol élő apa is lehet biztos pont a gyermeke életében. akiknek ez nem megy, azok közül sokan akkor sem lennének biztos pontok, ha kéthetente elvinnék állatkertbe és moziba a sarjat.

azt tapasztalom, hogy az apák mintegy mantrát mondogatják folyton saját megnyugtatásukra: "a válással nem a gyereket hagytam el!" de mikor a gyerek külföldre költözik az anyjával, már hiába mondogatja, nincs többé a láthatásoknak az a rendszere, ami leplezze a valóságot: a család szétszakadt, valójában már a válás óta nem család a család, és már soha nem is lesz az. akárki hibájából is történt. ha a párod hagyta el az anyát, akkor valahol igaza van a barátnődnek: bármennyire is próbálja gondoskodás mögé bújtatni a tényt, valójában a gyerekeket is elhagyta. és ekkor fellángol az apai büszkeség, hogy "hiszen akkor is én vagyok az apjuk ezeknek a gyerekeknek!", és úgy igyekeznek bizonygatni apai rátermettségüket, mint egy házasságban élő családapa még soha (mert neki nem volt rá szüksége). csakhogy itt a gyerek érdekei már rég elvesztek. az apa, aki be akarja bizonyítani, hogy nélküle nem élet az élet a gyerekei számára (pl. külföldön), épp annyira helytelenül és önzően cselekszik, mint egy anya, aki nem tűri, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az apjukkal vagy annak új nőjével.

szerintem egy apának el kell engedni ilyen esetben az anyát és a gyerekeket, méghozzá úgy, hogy azok továbbra is számíthassanak rá. akkor is, ha egy éve nem látták egymást. persze megértem, hogy ez rossz lehet. de egy szülőnek sokszor kell nehéz döntéseket meghoznia a saját érdekeiről lemondva.

Szerintem meg nem érted a lényeget...

De látom neked sem lehet megmagyarázni, ha hárman írjuk akkor sem.

Ebben az esetben te meg a párod végtelenül önzők vagytok, és azt hiszitek hogy ha 2 hetente elviszitek a gyereket akkor ti megtettetek mindent. Aztán ha a párod munkanélküli lesz akkor majd az lesz a baj hogy anyuka a nyakatokra jár a gyerektartásért ti meg sírtok hogy nincs miből...

na ez az önzőség mérhetetlen magas foka. Nem elég hogy a párod otthagyta Őket még ezzel is keserítsétek meg a dolgát....

Azt meg fel kéne fogni hogy nincs megfosztva semmitől csak ritkábban látja Őket. Miért egyébként a hétköznapokban amikor mindennap a suliba van meg különórákon akkor naponta találkozik az egész rokonsággal nem?

Tök rosszul látod az egészet