Ez csak engem zavar vagy másokat is?!

Az egyik haveromnak volt egy kisöccse, olyan 3 éves lehetett, és a szájra puszi volt a menő náluk.

Csak éppen a kiskölök mindenkinek a szájára akart puszit adni. Rühelltem hozzájuk menni, mert egyből puszit akart adni, és én mindig az arcomat tartottam oda, mire ő mindig úgy mozgatta a fejét, hogy eltalálja a számat, én meg igyekeztem elfordulni előle... hát igen érdekes volt.

Ja, és akkor még a kedves család megjegyezte, hogy jajjj milyen kényes vagy, hiszen ő csak egy gyerek!

Nálunk sokáig így volt, de ez volt a természetes. Nagyszülőkkel, szülőkkel. Ma már lehet furán venné ki magát.

10-en évesen leszoktunk róla (öcsém hamarabb, mivel engem utánozott)

Akkoriban "szokás" volt, szite mindenki így csinálta a környezetünkben.

(Ma már azt mondom nem jó dolog, kb 4 éves koromban el is kaptam a szájherpersz, szenvedek is tőle rendesen. Bár gyanítom csak elódáztam volna a szájrapuszi nélkül, mert mindenkinek van időnként a családban , így gyerekként, hogy sosem figyeltem a poharakra hamar elkaptam volna)

Nem lett tőle torz képen a szülő/nagyszülő gyerek kapcsolatról. El tudtam különíteni már akkor, hogy mi a szerelmes puszi (amit a szüleim egymásközt váltottak) és mi a köszöntő és szeretet puszi.

Ennek ellenére a sajat gyerekemet nem fogom erre szoktatni.

A két éves kislányom csak szájra puszit akar nekünk adni. Nem fogok elzárkózni tőle, majd kinövi.

Engem inkább az akasztott ki, amikor egy 17 hónapos gyerek összemaszatolta az arcát és a száját csokival és az anyuka szabályosan körbenyalta a gyereket. Na ettől kivert a víz.