Miért hanyagolja el magát apám ennyire?

Nekem apukám ugyanez... Ő is orvos, de minden nap iszik. Szerencsére a cigit már abbahagyta (30 év után) de a pia az megy minden nap. Sajnos én sem tudom, hogy szóljak neki, mert kitörne a háború ha mondanám hogy szerintem segítségre van szüksége, vagy egy kicsit többet iszik mint kéne.

Ráadásul volt már egy gyomorfekélye, amibe majdnem belehalt, addig halogatta azt is. Nem volt hajlandó elmenni kivizsgálásra, csak amikor már minden lyukából vér folyt... Szóval beszélhet nekik az ember akármit.

Nálunk nincs orvos a családban, de én apám aki villanyszerelő, sokáig ugyanezt csinálta, de megjött az esze amikor nem bírt a létrán stabilan állni mert annyira fájt a lába és le esett miatta. Szerencsére akkor nem lett komolyabb baja. De akkor mondták neki hogy kezdjen magával valamit, főleg az érszűkületével mert rosszul járhat. Akkor teljes életmód váltás, letette a cigit, egészségesen étkezett, járt sportolni, meg egy speciális kezelésre. Igaz nem lett 100% os a gyógyulása, de már rég nem lenne meg a lába ha akkor nem tért volna észhez.

Italozni nem italozott, igaz hogy sajnos ma is néha elszáll ha kajálásról van szó, de azért odafigyel már magára, és legalább sportol mellette minden nap.

A szomszédunk rosszabb volt, ő pszichiáterként kezdte majd szakterületet váltott és onkológus lett. Most onkológián dolgozik, de heti 1 alkalommal egy másik városba eljár pszichiátriára is rendelni, meg kezelni betegeket. Ő is cukor beteg sajnos elég komolyan, inzulinozza is magát, de ő mellette iszik, dohányzik, bulizik ezerrel, arról nem is beszélve hogy tömi magába a zsíros disznóhúst, meg amikor disznóvágás van akkor utána hetekig csak hurkán, kolbászon, meg sonkán él. Nála a reggeli minden nap tojásrántotta, vagy főtt tojás. Akkor a felesége mindig sütiit süt neki minden hétvégén! Már hozzánk hordja át a felét mert félti a férjét. Nagyon elhanyagolja magát, nem sportol. 130 kilónál többet nyom. Pedig régen amikor 10 éves voltam akkor költöztek ide, még akkor volt 60 kiló sovány, tekintélyes, ember volt, ma meg olyan nagy darab hogy minden nap hallom az utcán hogy na itt lakik a disznó doktor! Nem foglalkozom nagyon vele, mert ő dolga, de a fia is orvos lett, a legidősebb aki már 26 éves, sokáig felnézett az apjára de már alig mer odamenni, mert egyszerűen nem tudja már elviselni hogy tönkreteszi magát. Neki már hamarosan itt a nyugdíj, kicsivel több mint 2 év és már mennie kell. És lehet hogy azokat az időket már nem fogja megérni!

A lánya a középső gyereke nagyon jó sportoló és ő rendőrnek készül éppen. Néha látom őt is de minden nap azon vesznek össze hogy az apját félti az egészsége miatt és az elmúlt 1 év alatt nem volt olyan hogy zokogva ment ki az autójához aztán vissza a kollégiumba vagy haza éppen. A legkisebb lánya pedig jövőre lesz végzős, ő is orvos akart lenni, meg is van hozzá az esze nagyon okos és nagyon jó tanuló, de ő meg fél hogy olyan lesz mint az apja és inkább lemondott az álmáról, és inkább a jogi vagy a mérnöki pálya felé hajlik.

A felesége meg már undorodik attól hogy elhanyagolta magát a férje. Már egyedileg kellett ágyat csináltatniuk mert nem bírta el a súlyukat, főleg a férje súlyát, plusz szélesebbet. Akkor ugye, nagy hűtő szekrényük van a kajája miatt. Minden nap, 2 kiló kenyeret vesz mert a férje megeszik azokból másfél kilót! akár nutellával akár sonkával vagy isten tudja mivel.

Nem értem hogy miért csinálják ezt az orvosok még ha nem is a konkrét szakterületük, de onkológus és tudja jól hogy a dohányzás okozza leggyakrabban a tüdőrákot és szívja azt a cigit napi 2 doboz megy el. Plusz az alkohol, napi 3-4 üveg sör. De az szerencsére nem mindig. Velünk nem balhézik, meg udvarias is velünk, de ha problémánk van és tőle kérünk tanácsot elzavar minket. Még ha csak arra kérjük meg hogy figyeljen a házra hétvégén ha éppen elutazunk már akkor kiveri a hisztit és mindig a másik szomszédra kell rábízzuk aki szívesen elvállalja.

A másik szomszédunk is régen felnézett rá, de most már szóba se állnak, pedig ő ápoló volt, és mentő autó vezető, plusz betegszállító a nyugdíjig és ő is figyelmeztette már hogy gond lehet, azóta nem állnak szóba egymással.

Egyszerűen tönkreteszi magát ő is mint a te apukád, a gyerekei már nem néznek fel rá, a legkisebb lánya is ezért mondott le az orvosi pályájáról elment tőle a kedve mert fél hogy ő is így jár majd. A középső lánya nem akart orvos lenni, ő inkább sportoló szeretett volna, de a rendőri pálya az ahol kikötött, amit szeret csinálni, és ő is mondta apjának hogy kezdjen magával valamit mert baj lesz. A fia pedig már nem is erőlködik, ő már feladta.

Szóval erre így nem lehet válaszolni, meg ha ők nem kapnak észhez akkor nem is fognak megváltozni.

Sajnálom apukádat hogy ilyen lett, de sajnos így nincs már sok hátra neki.

Ameddig ő nem döbben rá hogy változnia kellene addig hiába beszél neki mindenki, nem fog.

Sajnos nagyim tavaly halt meg a cukor miatt, neki elég volt bekapni azt a kis tablettát, és kutya baja nem volt, de megtudtuk hogy nem szedte, a sarkát feltörte a cipő 1hónapig várt vele hogy majd helyre jön, nem így lett

Orvosi javaslatra a lábába került mert elhalt a keringés benne, és utána amire mi sem számítottunk hogy itt hagy minket

Nagyon szomorúak voltunk/vagyunk hogy ilyen piti kis dologból ez történt, el sem hiszi senki

21/F

Én se sportoltam soha, mert utálok minden sportot. A kertészkedés oké, a háztartási munka oké, a sétálgatás oké, de a sportot nem bírom.

És a palacsintát is szeretem. A lekvárosat mákkal. Nyami! A tv előtt a legfinomabb.

Igaz, nem bagózok, nem iszom. De nem tudok egészségesen élni. Akkor meg kellene vonnom magamtól minden jót. Ezért valahol megértem apukádat, azért, mert így él. Neki így jó. Az evés egy örömforrás. A tvnézés is egy örömforrás. A lustálkodás is az. Egyszer úgy is meg kell dögleni. Hát akkor legalább addig érezzük jól magunkat. Valszeg apukád is valahogy így gondolkodik, még akkor is, ha nagyons is jól tudja, hogy másképpen kellene.