Komoly gondjaim vannak anyámmal, mit tehetnék? Hol itt a megoldás?

19 éves vagyok és lány, és igazából sose voltak komolyabb gondok, persze voltak veszekedések, de most egyszerűen már nem tudok mit kezdeni a helyzettel.

Vizsgaidőszak volt, illetve beadandókat is kellett csinálnom, anyámmal abban nagyon különbözünk, hogy míg ő a leckéket mindig a legelső pillanatban megcsinálta, én sokkal jobb munkákat csinálok utolsó pillanatban. De persze mindig minden időben kész van.

De ebből az jött ki, hogy két hónapig minden beszélgetésünk legkésőbb 5 perc után arra terelődött, hogy én azt mikor fogom megcsinálni....

persze mondhatnánk, miért nem csináltam meg, de egyrészt úgy éreztem rámparancsoltak, a kényszernek nem szeretem alávetni magam, másrészt úgy éreztem ha akkor nekilátok csak béna munkát tudnék összehozni, nem volt meg az a lelkiállapot.

Megkértem hogy kopogjon a szobám ajtaján, ha éjjel átjön, és ne csak rámrontson...azt mondta a saját házában nem fog kopogni....én ezt meg is értem, de annyira szeretnék egy kis magánéletet....amit eddig hagyott is úgy ahogy....de most...örök ellenőrizgetés, nem akkor csinálhatom meg a dolgaimat amikor én úgy érzem (holott minden határidőn belül van) hanem addig mondja és mondja, és nem hagy békén, és nyitogat be 20 percenként amíg meg nem csinálom.

Amikor megkérem hogy ne ellenőrizgessen sírva elvonul....a legrosszabb hogy a fejemhez vágta hogy biztos a barátaim vagy a barátom úszít ellene...pedig ők egy rossz szót sem szóltak rá igazán....hisz nem is ő a téma ilyenkor...kicsit sem jut eszébe hogy talán az ő viselkedésében is lehet hiba....

Mit lehet ilyenkor tenni? Nem akarom folyton megbántani, de magánéletet azért szeretnék....

Be akartam mutatni a héten a barátomat, de nem merem...