Homofób szülők, mi lenne a megoldás? (több lent)
Van egy 15 éves srác, aki már régóta sejti magáról, hogy a saját nemét szereti, és most már teljesen biztos benne, mivel beleszeretett egy nála 3 évvel idősebb fiúba, aki viszonozza az érzéseit. Viszont a 15 éves srác szülei hamar rájöttek a dolgokra, hogy mi a helyzet a fiúkkal. Teljesen máshogy viselkednek vele, mint a srác tesójával. Mindenféle dolgot a fejéhez vágnak, büntetéseket kap, csak azért mert "más". Az anyuka legnagyobb problémája, hogy ő elfog süllyedni szégyenében, ha a helybeliek megtudják ezt a fiáról ezért szinte lelki terrorban tartja a fiút, hogy elváll a férjétől, és csak a tesóját fogja felnevelni, magyarán nem érdekli a fia sorsa, de azért szereti. Az apuka még rosszabb. Kicsit összekuszáltan fogalmaztam meg, de a történet is maga elég kuszált. Főleg, hogy a 18 éves sráctól, szinte el van tiltva. A szülők abban a tudatban vannak, hogy ők megszakították a kapcsolatot, de erről szó sincs. Szerintetek mit lehetne tenni? A szülőkre, hogy lehetne hatni?
/Eddig nem hatott semmi féle film sem, sőt az anya még fórumokra is kiteregette gondolatait, és sok szülő egyet értet azzal, amiket az anya mondott a nézeteiről./
válasza:ugyanaz a megoldás, mintha heterók lennének és a 15 éves lányt tiltanák a 18 éves barátjától
várjanak!
ha nagy a szerelem, kibírják
válasza: válasza:Szia!
Ebben a sztoriban te ki vagy? a 15 éves srác, vagy a haverja?
Nos.. az ,hogy szüleid (vagy az ővéi) eltiltják őket egymástól az elégggé szomorú, legaalább talált valakit, akit szeret, ne múgy mint sok hetero, de magányos felnőtt...
Mi a megoldás? titokban összejárni, és.. hát nem tudom a kettős játék mennyire jönne össze, de ha nagyon rá vannak állva a srác szülei érdemes lennne megpróbáli. .de az meg hazugságban vallü élést jelentene, és nem tenne jót..
18 éves srác vagyok.
Igazából az a bajuk, hogy a kisfiúk egy olyan valaki lett, akiket ők is elítélnek. Hallanak egy "b*zi viccet", és rögtön szégyellik magukat. Megállapításom szerint, a szülőknek fontosabb az, hogy mások róluk mit gondolnak, mint a fiúk sorsa, hogy ő hogy boldog, és hogy kivel. Sőt, rólam alaptalan dolgokat állítanak...(drogos, alkesz stb.)
válasza:igen, kérdező, ez sajnos igaz, és mindent meg fognak tenni hogy besározzanak, és lehet hogy minél több hazugságot fognak terjeszteni de remélem hogy nem.. és ne felejtsd, a sárrdobáló versenyben nem az nyer, aki többet dob, hanem akire kevesebb ragad. :)
és szerintem rád elég kevés fog... de amúgy sűrű tudtok találkoozni a sráccal?
válasza:ÚÚÚÚÚÚÚristen milyen korlátolt emberek vannak. SOHA nem fogom megérteni, hogy ez miért ekkora baj?! Persze, nem ugrálnék örömömben, ha kiderülne a gyerekemről, de nekem az ő boldogsága a legeslegfontosabb!!! És ha kitalálná, hogy meleg és nővé operáltatja magát, akkor abban is támogatnám! És pont lesz@ranám, hogy a Mari néni a boltban mit szól. Ki a tökömet érdekli???
Bocs kedves kérdező, ez kijött. Amúgy sajnos az ilyen ostoba, vaskalapos, műveletlen emberekkel nem tudsz mit kezdeni. Ez van :( Nagyon sajnálom!
Itt szerintem a hazugság jöhet-sajnos-csak szóba, hazudja a srác, hogy a lányokat szereti mégis (színészkedjen kicsit), titokban meg járjatok össze.
válasza:Költözés is jó megoldás lehet. Egy nagyvárosba.
Tipikus falusi probléma, hogy a "helybeliek megtudják".
Senki nem szereti, ha kiközösítik, összesúgnak, röhögnek a háta mögött. El kell onnan menni, nagyvárosban ilyennel nem foglalkoznak.
válasza:Csatlakozom az elsőhöz: Ugyanazt tudom tanácsolni, amit akkor, ha a 18 éves srác egy 15 éves lányba lenne szerelmes.
15 évesen az ember - hiába tűnik máshogy - még elég fiatalka egy 18 éveshez képest (hiába csak 3 év a korkülönbség). Mindkét félnek jobb, ha kicsit várnak (nem feltétlen 3 évet, de azért még egy keveset...), és ha tényleg kellenek egymásnak, akkor szép lassan a szülők is bele kell, hogy nyugodjanak, nem tehetnek mást...
válasza:Igen, én is arra szavazok, hogy egy darabig bírjátok ezt ki, sajnos, és ha látják, hogy milyen régóta együtt vagytok, akkor el kell fogadniuk. Ha mégsem, akkor ott a költözés esélye.
El kell mondjam, hogy én egy "hasonló" szituban voltam még 14 évesen: megismertem a mostani párom, aki akkor még 29 volt. Gondolhatod, hogy állt a bál itthon, leginkább apám miatt. Megértettem, hogy nem fogadja el, kb. 2 év kellett, mire elfogadta a helyzetet, aztán fokozatosan megkedvelte.
/Jó, persze ez nem teljesen ugyanilyen, hiszen csak a korkülönbség volt a gond, ami idővel valahogy elmúlik (hiszen most vagyok 28, ő pedig 42 és nem igazán látszik a különbség)/
Szóval...idő....sok idő. Ennyit tudok mondani :) Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!