Homofób szülők, mi lenne a megoldás? (több lent)

A hazugság sohase megoldás! Inkább meg kell értetni a barátod szüleivel, hogy vannak b-zik (melegfelvonulás, b_ziviccek, stb) és vannak melegek, akik normális, átlagos emberek, csak éppen a saját nemüket szeretik.

Ha a szülők helyében lennék, egyébként én is minden eszközzel harcolnék azért, hogy a meleg fiam 15 évesen még ne éljen nemi életet, mert, akár tetszik, akár nem, szinte még gyerek.

Ezért megértem őket. Viszont azzal valószínűleg nincsenek tisztában, hogy a melegek világában milyen ritka az igazi szerelem, és igazi párkapcsolat, és azt meg kell becsülni, s ha most találtatok egymásra, hát akkor most. Ezt is meg kellene értetni velük.

Te vállalod magadat?

10-es vagyok:

11-es, köszönjük, reméljük lesz ez több is :)

Kérdező: Elgondolkoztam, és talán kicsit megértem a barátod szüleit. Falun mondjuk lehet megvernék az apját a kocsmában, hogy meleg a fia...vagy a barátodat is elgyepálhatják vagy ha nem is ennyire, de mondjuk piszkálnák folyton, minden napja egy megpróbáltatás lenne. Mindenképpen a költözést gondolom jó ötletnek, de csak később természetesen.

Kitartás,bírjátok ki valahogy!És amikor csak lehet használjátok ki a helyzetet.Esetleg egy olyan barátot is beszervezhetnétek alibizéshez aki ismeri a sztorit.(én voltam így,a kolléganőm-barátnőm lánya és a kolléganőnk volt,hogy nálam találkoztak a "lányok",meg a leveleiket is én adogattam)

Én drukkolok nektek!:)

Amúgy ehhez tudni kell hogy én elfogadom azt,ha valaki más.37 éves anya vagyok és van két fiam.Bevallom megijednék,de nem taszítanám el.

drukkolok!:)

" de gyanítom hogy 5 év múlva is ugyanez lesz a véleményük"

Sajnos, könnyen meglehet, de addigra a fiúk 20 éves felnőtt lesz, jelenleg viszont gyerek. Nagy gyerek, de gyerek, egy 17 éves sem nagykorú, de talán kicsit meggyőzőbb és hitelesebb tud lenni a szülőkkel szemben, még ha a véleményüket megváltoztatni akkor se fogja tudni.

elmondom előbb a saját sztorimat, okulásként..

nekem anyám mikor megtudta hogy leszbikus vagyok (16 éves voltam) lelkileg terrorizált, és nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez....

szakítottunk a barátnőmmel fél év után mert nem bírtuk....aztán emg a szakítást nem bírtuk, újra összejöttünk, anyám tudta nélkül

másfél évig titkolóztam az idegeim rámentek a hazugságokra stb.

azt mondta apám felakasztaná a barátnőmet ha ezt megtudná amit én nem gondoltam volna de ráhagytam

azóta szétmentünk új barátnőm lett, elmondtam és saját magamtól pár hónap után mindkettőjüknek

apa nagyon jól fogadta, nagyon hálás vagyok is érte, mesélhetek is neki a programjainkról (pl. elmegyünk vidámparkba mesélhetek h milyen jó volt ez vagy az, anyámnak nem)

de nem áll ki teljes mellszélességgel mellettem, lehet azért mert a testvérem előtt még titokban tartom (15 éves az öcsém)

szóval a fogadtatás vegyes, anyám azóta is néha kiborít, hogy undorodik ettől, meg szidja a barátnőmet folyton, természetesen nem jöhet hozzánk stb stb stb.

Pedig már lassan 4 éve tudja, hogy a lányokat szeretem.

Nem tudom fog-e változni, de az első fizetésemmel én költözöm otthonról az biztos.

szóóóval válasz a kérdésre ezek mellett...mi a titkolózást, ritkán találkozást választottuk....nagyon nehéz...nagyon nagyon nehéz...az idegeim szinte teljesen rámentek, viszont végig úgy éreztem megérte (mondjuk utána a barátnőm kegyetlenül átvágott megcsalt stb)

viszont ha féltékeny típusok vagytok akkor szerintem ez egy idő után kínzás lesz...legalábbis nálunk a barátnőm részéről nagyon beindult a paranoia

aztán mivel nekem ő volt az első, így a szex se nagyon ment nekem szükségem lett volna a fokozatosságra, meg hogy sokat legyünk fizikailag is együtt mert nagyon félénk és teljesen tapasztalatlan voltam

ez is hozzátett ahhoz hogy szakítás lett a vége, pedig imádtam...egyszerűen feltétel nélkül imádtam...-.-

tanácsot nem tudok adni, viszont hátha te le tudsz szűrni valami okosat a sztorimból...sok sikert és kitartást!

19/l

Az ilyen neandervölgyieket (nem, ez nem szülő, pláne aki ilyennel zsarolja a gyerekét, meg tönkre akarja tenni lelkileg) penderíteném ki egyből a híd alá. A gyereknevelés nem arról szól, hogy "csak azt tartom meg aki nekem tetszik". Ha nekem ilyen anyám lenne, elsüllyednék szégyenemben.

Sajnos tényleg várni kell 18 éves korig. Utána elköltözni.Ha az "anyukának" a szégyen a legnagyobb problémája (a homoszexualitás nem szégyen....sokkal inkább szégyellnék egy begyöpösödött, homofób, gyűlölködőt), akkor majd remélem öreg korában is ez lesz a legnagyobb baja, ha majd senki nem lesz mellette. Tudom, gonosz vagyok, de az ilyeneket semennyire nem tudom sajnálni....(elnézést)