Tényleg én vagyok a szemét?

25 éves, nem gyerek már, semmilyen szinten nem az anya kötelessége már ennyi idősen teljes körűen eltartani, nemhogy a becsúszott gyerekét. Ráadásul a párja sem dolgozik. Mit csináltak az elmúlt 7 évben az érettségi óta? Tanultak egyáltalán? Dolgoztak valamit? Mentek munka után? Szereztek vmilyen képesítést? Vagy csak nagyboldogan a szülőknél lébecoltak, felelőtlenül szexeltek és sodródtak az árral? Jól írta az egyik hozzászóló, a agy probléma itt kezdődik.

Én nyáron leszek 25 éves, van egy fél éves babám, egyetemet végeztem, dolgoztam egy évig a baba születése előtt, van félretett pénzünk, a párom keményen dolgozik, és albérletben neveljük a babám, spórolunk. Anyukám a babakelengye beszerzésében segített valamennyit, de abban sem sokat (ő vette a kiskádat, pokrócot, ágyneműt és 1-2 ruhát). Szóval egy 25 éves NŐT nem úgy kéne kezelni, mint egy tinit, akinek gimi alatt becsúszott a gyerek. Ha meg akarja tartani, akkor vállalják apukával együtt a felelősséget, te meg besegíthetsz maximum. De ennyi idősen anyuka (nagymama) nyakára szülni nemcsak hogy felelőtlenség, hanem a kihasználás netovábbja és önzőség, bunkóság is.

a lányod a felelőtlen, meggondolatlan, és már bocs, de buta.

nyugodtan mondd meg neki, h ő szemét, amiért nyomorba szül egy ártatlan kisbabát, és elveszi tőle a lehetőséget egy normális életre.