Miért vannak a szüleim ennyire felháborodva a jegyeimért?

Ez azért van, mert a szüleid tisztában vannak azzal. hogy a mai világban csak az igazán jó eredménnyel lehet bejutni az egyetemekre, és nem szeretnék, ha egy melós lennél, aki látástól mikulásig robotol éhbérért.

Őrülj neki, hogy törődnek veled. A jó jeggyel nem kell a dicséreten kívül foglalkozni, nem kell fellobogózni a házat. A rossz jegyet pedig ki kell javítani, tehát valamilyen módon ösztökélni kell téged.

ugyan nem nagyon érzed, de ők büszkék rád...és ha nem is dicsérgetnek állandóan, akkor is jót akarnak..

minden szülő szeretné, ha szeme fénye többre vinné.

Ha képességed is megvan hozzá hogy rendesen tudj tanulni akkor ez nekik természetes. De ha világ életedben 3 as tanuló lennél egy egész délutános tanulás mellett akkor nyilván nagy dobra vernék ha jó jegyed lenne.

Nyilván nem akarják hogy egy egyszerű gyári munkás legyél aki keres 90-100 ezret és kidolgozza a belét. A szüleid jót akarnak neked.

Én nem voltam jó tanuló általánosba meg gimibe is erős 3 as voltam, egyetemre én nem mentem az igaz, de elvégeztem egy OKJ-s szakmát és egy jó szakmám van, asztalos vagyok, ami részben a hobbim is, mellette egy 3 as érettségivel.

Mivel a szüleim tudták hogy ilyen vagyok így engem erre felé tereltek. Eddig nem kerestem jól, de bekerültem egy menő vállalkozásba ahol elég szépen keresek. A házamat folyamatosan csinálgatom, van egy jó autóm, nem kell aggódnom hogy nem elég 1 hónapra a fizetésem és telik nekem pár extrára is.

Plusz a barátnőmről is szépen tudok gondoskodni.

És ez azért van mert amikor érettségi után elmentem kitanulni a szakmát akkor a szüleim ezt nagyon erőltették, és minden ösztönzést, megadtak érte hogy jó legyek benne. sőt apám hétvégére is szervezet nekem kisebb munkákat gyakorlás céljából, nem volt szinte semmi pihenőm sem, de ezért utólag hálás is vagyok, pedig ők sem dicsértek így meg, csak mondták hogy jó oké meg így tovább és ennyi. És így mégis ott vagyok hogy ebbe a világba elég jól boldogulok per pillanat. Hétköznap letudom a melót, hétvégén meg magamra dolgozok.

Leírom neked, talán megérted: ebbe a világba, amibe élünk egy kb 30 fős osztályból az első öt tanulóból lesz valami.

Úgyhogy a hármasaiddal ne nagyon dicsekedjál. A fasorba se leszel velük. És akkor majd szidhatod a kormányt, hogy nem lesz munkád, és örökké segélyekből fogsz megélni. Ostoba ..

Az rendben van, hogy jót akarnak, de a gyerekeknek, fiataloknak pozitív megerősítésre van szüksége, ez ösztönzi őket, nem a cseszegetés.

Ha be akarsz kerülni egy egyetemre, ahhoz a te belső motivációd kell elsősorban, nem az, hogy ők piszkáljanak vele, tehát ilyen szempontból sem segítenek. Egy embert felelősségteljesre, szorgalmasra nevelni nagyon nehéz feladat, és rengetegen rosszul csinálják. Biztosan jót akarnak, de nem így kell csinálni.

A barátom az egyik legintelligensebb, legtehetségesebb ember, akit ismerek, és mégis, szinte mindenből alig megy át kettessel, mert amikor kicsi volt, a szülei nem erősítették meg dicsérettel a jó eredményeket, viszont mindig szóvá tették a dolgokat, és mára kialakult benne egy gát a tanulással kapcsolatban.

Talán meg kellene próbálnod megbeszélni velük, de nem tudom, meghallgatnának-e.

"A barátom az egyik legintelligensebb, legtehetségesebb ember, akit ismerek, és mégis, szinte mindenből alig megy át kettessel,"

Kedves utolsó!

Amit leírtál, a boltos nem veszi be. Ő a pénzt kéri az árujáért. Azt pedig csak a minden tekintetben okos, és jó tanuló nyeri el. Ezért nincsen a szülő megelégedve a hármassal, és ezért nem nyal egy ötös dolgozatért. Nem tudom értesz e?

5.-kel teljesen egyetértek.

A szülők azzal hogy természetesnek veszik a jó jegyeket, és órákig patáliáznak egy hármasért, nem biztos, hogy azt érik el, hogy a gyerek mennyire fog hajtani vagy hogy MEGÉRTI, hogy miért csinálják ezt a szülők. Főleg egy labilisabb tininek szükség van a dicséretre és a megerősítésre. Én már csak tudom, olyan teljesítménykényszeres gyerekkorom volt, hogy még most is nyögöm... egyszerűen az ivódott belém hogy a szüleimnek sem vagyok elég jó úgy, ahogy vagyok... akkor meg mások hogy szeretnének, vagy akkor meg mit fogok egyáltalán érni? Nálam még az egész kombinálódott egy öcsikével, akit meg mindig pátyolgattak, és soha nem szúrtak le egy karóért sem.

Felnőttként könnyű mondani egy tininek, hogy mennyire gáz rossz tanulónak lenni, meg jaj, de szeretnek a szüleid, de ha egyszer ezt nem érzi át, mert nem mutatják ki, akkor fújhatja az egészet...

"Leírom neked, talán megérted: ebbe a világba, amibe élünk egy kb 30 fős osztályból az első öt tanulóból lesz valami.

Úgyhogy a hármasaiddal ne nagyon dicsekedjál."

Általános ötödiktől gimnázium végéig 3,2 és 3,6 közötti átlagom volt. Matekból 2 ponttal csúsztam át az érettségin. Ehhez képest közgazdasági főiskolára mentem, és a legtöbb vizsgámon kettessel csúsztam át, főleg a matekos tárgyaknál. Ehhez képest most olyan munkám van, ahol megbecsülnek, elismernek, és ezt a fizetésemmel is kifejezik. Emellett van egy saját vállalkozásom, így a két bevételem összesen meghaladja azt a bizonyos 7 számjegyű összeget. Ami érdekel, és amivel foglalkozok, azt tudom (pl. nyelvek). A felesleges körítések sosem érdekeltek (pl. gazdasági matematika, történelem). Ez van. Lehet érte utálni, de azért ezt kijelenetni, hogy csak a stréberekből lehet valaki, elég meredek. Főleg, hogy nekem nem egy olyan osztálytársam volt, akinek 4,8-5 átlaga volt egész gimiben, viszont egy értelmes mondatot nem tudott magától elmondani, csak azt, amit előtte bemagolt. Beszélgetni nem lehetett vele, kommunikációra képtelen volt. Ez mondjuk a magyar érettségijén meg is látszott - esszé 0 pont, hisz nem tudta előre bemagolni. Inkább voltam értelmes hármas tanuló, mint gyp-s kitűnő. Sajnálom.

Kedves utolsó: Respect!

Igen egyébként, egyáltalán nem biztos, hogy a stréber viszi valamire. Olasztanárom is mesélte, hogy volt olyan tanuló, mindenki azt gondolta róla, hogy sokra viszi, aztán kalauz lett belőle a MÁV-nál. És volt olyan link alak, aki ma híres díszlettervező Európa színházaiban.

Ez az egész nem a jegyeken, hanem az egyéni motiváción múlik. Habár az is igaz, hogy belföldön egyre kevésbé számít a motiváció, mert egyre kevesebb helyen lehet érvényesülni.

Egyébként meg ott van a saját példám... teljesítménykényszeres ösztöndíjas vagyok, és nem sok jó származott belőle. Egyrészt mindenki kiutál, mert az agyam olyan, mint egy adatbázis. Másrészt mostanra teljesen szétestem, mert azt sem tudom, mi érdekel igazán. Harmadrészt pedig hatalmas dilemmákkal kell szembenéznem mostanában. Negyedrészt pedig annyira rengeteg és annyiféle a tananyag, hogy az ember teljesen kimerül tőle, nem lehet és nem is érdemes legjobbnak lenni. Nem tudom, áldás-e vagy átok...

Kedves kérdező: Akármit is mondjanak a szüleid, tudd, hogy csodálatos vagy, és te csinálod jól! Ha a kémia érdekel, menj tovább abba az irányba. Remek kémikus lehet belőled akkor is, ha nem érdekel az, amit a magyartanárod makog a mondatelemzésről.