Mi készteti arra a szülőket hogy teljesen rövid pórázon tartsák a gyereküket?

Engem a barátnőmtől tiltottak 15-16 éves koromban. Egyszerűen azért, mert nem volt a szüleimnek szimpatikus.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..

Olvassátok el, leírtam benne, hová vezetett a tiltás.

6 Ez durva. De sajnos tényleg vannak ilyenek. Attól féltek a szülei, hogy elveszítik a gyerekeiket, erre tessék, sokkal hamarabb elvesztették őket, mint gondolták.

Nekem anyám volt ilyen féltős, de szerencsére tőle nem féltem, úgyhogy megszökdöstem otthonról, amikor olyan kedvem volt. Apám meg nem törődött velem. Tőle már jobban tartottam volna. 16-17 éves koromban meg már este 10-kor kezdődött az élet még hétköznap is és nem történt velem semmi, nem erőszakoltak meg, nem raboltak el, sőt, még csak hozzám se szólt senki, akinek bármilyen rossz szándéka lett volna. Annyira nem gázos a közbiztonság. Eltűnések és emberrablások régen is voltak, sőt, a középkorban is, csak most a fészbuk miatt gyorsabban terjed az információ. Apám persze üvöltözött velem a telefonban, hogy jöjjek haza, de nem hallgattam rá, már csak azért sem, mert mindenért csak üvölteni és bántani tudott. Az ilyen ember véleménye meg le van xarva, mert nincs véleménye.

Na azt azert megcafolom hogy az ilyen rovid porazon tartott emberek nem elnek normalis eletet, vagy mindenféle problemaja van! Nem azt mondom hogy helyes, felreertes ne essek! Sot! Ellenkezoleg! Engem is ugyanigy fogtak, vedtek, pedig nekem van ket feltestverem, ők mindent megtehettek, én semmit sem. Ha kilehetett konyorognom pl azt hogy elmenjek osztalykirandulasra, vagy osztalytarssammal nyáron furodni, akkor lazadtam, nem keveset. Egy hetig nem mentem haza, vagy barmi ilyesmi. Ez sem segitett, semmi sem. Apam alkoholista a mai napig, utott-vagott ok nelkul is akar, ha olyan kedve volt. Anyam is megiszik pár felest egy nap, ő nem alkesz, de ezzel nyugtatja magat... Semmibe nemtud beleszolni, o is felt apamtol. Aztan amikor betoltottem a 18-at, elkoltoztem otthonrol Pestre, ami meg is alapozta a jovomet, anyagilag is. Két eve koltoztem vissza a párommal, aki szulovarosombol valo, megis pesten ismertuk meg egymast. :) Normalis eletet elunj, o tudja hogy milyenek voltam velem, hogy 8 évet voltam toluk kulon, a sajat labamra alltam, nem segitett senki, sajat boromon tapasztaltam meg a jot, es a rosszat is. Erdekes modon, most hogy mar babat varok, helyreallt a csaladi beke, ami nekem meg furcsa, mivel amikor itthagytam mindent, akkor vilaghaboru kozeli hangulat volt.

De azt mar most tudom, hogy ezeket a hibakat nem fogom elkovetni a gyerekem ellen, mert nem az a cel hogy megutaljon, es tisztaban vagyok vele, hogy mit elne at ezzel a felfogassal. :)

nekem az az érzésem, h azért tesznek így, mert ez a legegyszerűbb. nem kell a gyerekkel beszélgetni, nem kell foglalkozni vele, h mit szeretne, egyszerűen megtiltanak neki mindent, és 7 lakat alatt tartják, mert így tuti, h nem kell miatta fájjon a fejük.

egy igazán jó szülő igyekszik idomulni a gyereke lázadásaihoz, kompromisszumokat kötni vele, s szép lassan elengedni a kezét.

legalábbis ez vezet a lehető legjobb eredményre. ha mindentől tiltják, akkor egy életképtelen, élettapasztalat nélküli ember lesz belőle, aki képtelen lesz megbirkózni a világ nehézségeivel.

Túlzott féltés és önzés is részükről bizonyos szinten.

Én nem voltam rossz gyerek soha. Otthon kivettem a részem a házimunkából (a szobám takarításán kívül), 4es tanuló voltam, csak a matek ment nehezen.

Ritka volt, amikor szerettem volna elmenni valahová a barátnőimmel. Akkor is anyám visszautasított. Nem engedett soha sehova. Pedig nem diszkóról volt szó, csak beülni valahová egy üdítőre, vagy enni valamit és a sulin kívül is érintkezni velük. De anyám mindig mindenre nemet mondott. Nem indokolta meg, csak nemet mondott.

Én ezt elég rosszul viseltem, mert igazságtalannak tartottam. Nem voltam drogos, se alkoholista tini, nem cigiztem és nem csavarogtam minden hétvégén.

Egyszerűen csak néha szerettem volna elmenni, hogy ne csak a suliban találkozzam a barátaimmal, és ne üljek mindig a 4 fal között.

Volt olyan is, hogy egyik barátnőm szülinapomra rendezett volna bulit, de anyám oda se engedett el 18 évesen!

Én ezt az egészet úgy próbáltam túlélni, hogy nem kértem engedélyt, csak suli után csináltunk programokat 1-1 órára. Ilyenkor azt kellett mondanom, hogy korrepetálásra járok, így nem gyanakodott. Így sikerült 19 évesen végre az is hogy barátom legyen. De persze nem tudott róla senki, csak a barátaim. Otthon nem mertem elmondani.

Belőlem ezt váltotta ki a folyamatos elnyomás, tiltás, hogy hazudtam a szabadságért! Egyáltalán, hogy levegőt vehessek kicsit.

Ma már férjnél vagyok, és az a fura, hogy nem kell titkolóznom, és engedélyért kuncsorognom, ha el akarunk menni valahová:) Évekig hazudtam....nem volt könnyű megszokni, hogy már nem kell:)

27/N

ma 03:33

Ez minden, csak nem szeretet...

ma 01:10

Érettségi után fogod a cócmókod és tipli. Aztán a szüleid majd pisloghatnak nagyokat, hogy hol rontották el.

Addigis koncentrálj a tanulásra, hogy könnyebben bolodgulj majd egyedül(pl támogatott hely egyetemen, ösztöndíjak)