S. O. S. Igaza van Apámnak abban, hogy kell egy diploma?

24 éves koromra sikerült meggyőznie,hogy jelentkezzek továbbtanulásra,fizeti.Évek óta unszolt.6 éve érettségiztem,majd letettem egy szakmát és inkább dolgoztam.Ha egy évben csak pár alkalommal találkoztunk,akkor is mindig ezzel jött. Most itt vagyok első vizsgaidőszakomban és háborúznak az érzéseim... Totálisan kivagyok lelkileg.

Hálásnak kéne lennem,hogy felnőtt létemre is így támogat,pedig évek óta külön életem van.De mégsem vagyok az,illetve tisztelem becsülöm amiért tényleg bármikor ha tanulásról volt szó,anyagilag Ő ott volt (pl.:jogsi!),de ez az egész főiskola úgy érzem Engem most hátráltat. Fel kellett mondanom az aktuális munkahelyemen is,mert összeegyeztethetetlen volt és azóta csak hébe-hóba diákmunkázom.Lehet,hogy pár év múlva úgy döntöttem volna diplomát szeretnék,de nem most.Nem is az az életcélom,hogy diplomás legyek,persze elférne,de nem látom nagy értelmét,mint ahogyan tulajdonképpen Mindenki a családban.Azt hiszik evvel arany életem lesz.

Nekem vannak terveim,céljaim,amiket évek óta tervezgetek.Már nem írom le,mert nem szeretném nagyon hosszúra ezt az érzelmi kavalkádot amiben vagyok.Lényeg,hogy a céljaim megvalósításához nem nagyon lesz szükségem diplomára.

Emberek! Kinek van "igaza"? Mit tanácsoltok?

Köszönöm.