Mit csináljak most anyával?!

Nagyon rossz időszakom van most. Úgy érzem, senki sem szeret, soha többé nem leszek boldog, nekem van a legrosszabb életem a világon. Az ofőm szerint ezek tipikus tinigondok, de attól még nagyon nehéz. Napok óta másra se vágyom, mint hogy anyukám szó nélkül átöleljen és ezzel biztosítson róla, hogy szeret és nem vagyok egyedül. Délután nagyon kiborultam; sírtam, és az öngyilkosság is eszembe jutott végső megoldásként. Felhívtam anyut, aki akkor éppen a villamoson volt, és elmondtam neki, milyen rosszul érzem magam és milyen jól esne, ha megölelne, mert az előző napokban ha szóba került ez a téma (hogy mennyire kivagyok lelkileg) anya rögtön racionális megoldásokat kezdett keresni, holott nem a megoldást várom tőle, hanem a szeretetet. Kedves hangon mondta, hogy nyugodj meg, drágám, fél óra múlva otthon leszek, megölellek és beszélgetünk. Addig a szobámban próbáltam meg lenyugodni. Úgy ért haza, hogy hangosan becsapta az ajtót, majd mély hangon azt ordította: HENI!. Nagyob megijedtem. Kimentem a szobámból, erre anya villámló tekintettel rám parancsolt, hogy vigyem ki a szemetet, mert az az én dolgom, és hajtogassam össze szebben a nadrágomat, mert csúnya. Nagyon sebesen vert a szívem, nem is értettem, mi történik. Utána visszajöttem a szobámba és imádkozni kezdtem, hogy nyugodjon meg. Óvatosan kinéztem a nappaliba. Anya a kanapén ül és tévézik! Akkor velem volt baja? Mi lehetett? Ha látja, hogy szomorú vagyok, mièrt ijeszt meg még jobban?! Mit csináljak?

Heni, 16