Miért viselkedik így a 19 hónapos gyerek az anyával szemben?

Majd megbékél,fájdalmat okoztak neki és az anyja volt jelen aki nem "védte"meg.

Semmit nem kell csinálni,elmúlik.

5 éves koromig nagyon beteges voltam, szinte heti szinten vittek injekcióra. (Ennek köszönhetem amúgy a felnőttkori tűfóbiámat.)

Engem is le kellett fogni, mivel apám dolgozott, anyám volt többnyire az, aki velem volt.

Mesélték, hogy 4 éves lehettem, amikor belázasodtam, ki kellett hívni a gyerekorvost és annyira kúszott fel a lázam, hogy komolyan megijedt mindenki. Apám is hazarohant, kicsivel az orvos után ért haza. Az orvos épp rakta össze az injekciót, anyám már mellettem, hogy lefogjon, amikor apám belépett. Megláttam, kétségbeesetten ránéztem (pontosan tudtam, hogy mi fog következni):

"Gyere apa, védjél meg EZEKTŐL!!"

Hát akkor és ott nem irigyeltem volna egyik szülőmet sem, csak néztek egymásra és egyikük se tudott mit csinálni.

Szintén gyerekkoromban anyám kitalálta, hogy hátha kevésbé félek az injekciótól, ha ő is kap egyet. Megbeszélte a gyerekorvossal, hogy neki bead valamilyen ártalmatlan vitamininjekciót elsőként, aztán kapom én a sajátomat. Nadrág le, orvos mondja, hogy nézzem meg, anyának se fog fájni, közben spriccelgeti a folyadékot szúrás előtt.

Én kikerekedett szemmel nézem, majd ráripakodtam az orvosra:

"Aztán nehogy nekem add be véletlenül!!! Figyelj oda, ez az övé!!".

Az orvos olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy percekig nem tudta beadni anyám injekcióját :)

Szóval hidd el, én sem kedveltem anyámat, mert ő vitt orvoshoz, ő fogott le - hozzá kötöttem a fájdalmat. Megértettem, hogy valamiért ezzel nekem tesznek jót és szükséges, de ennek ellenére próbáltam menekülni és néha apámat befolyásolni, hogy mentsen meg a beavatkozástól.

Aztán idővel elmúlt és tudom, hogy nem azért csinálták, mert bántani akartak.