Ez normális, ahogy apám viselkedik?

Csak az én apám ilyen szemét velem, vagy tényleg ez lenne a normális ahogy ő viselkedik velem?

Mert szerintem ez undorító amilyen velem, mert egész gyerekkoromban azt mondta hogy minek nekem tanulni, mert hogy az úri dolog, meg amikor próbáltam valami értelmeset csinálni akkor is mindig azt mondta hogy minek az nekem, mert ő is egész életében a gyárban dolgozott, és akkor úgy volt vele hogy akkor majd én is (egészségügyi állapotom miatt nekem nem ez lenne a megfelelő), meg másnak is mindig ezt mondta rólam, és most már mindenki így is áll hozzám. Meg a testvérem is amikor fel ment tanulni Budapestre akkor is lehülyézte emiatt a háta mögött amikor itthon sem volt.

De bezzeg ő elmehetett egy kazánfűtői tanfolyamra 50 éves fejjel ami több tízezer forintba került és utána még hasznát sem vette mert portásként tudott elhelyezkedni.

És miért kellett lehülyéznie a testvéremet csak azért mert Pestre ment tanulni? Mikor szerezzen végzettséget ha nem most?

Pedig én akartam tanulni, és most mindenki azt hiszi rólam, hogy én voltam lusta tanulni, mert ugye engem egy ember sem kérdez meg, inkább elhisznek mindent amit rólam mondanak.

Ez tényleg így normális, más is úgy gondolja hogy minek egyes embereknek tanulni?

Én mondjuk nem ezt látom, hanem azt hogy az emberek általában jobbat akarnak a saját gyereküknek hogy többre vigye az életben mint ők. Hallottam olyan emberekről akiknek általános iskolai végzettségük volt és nagyon fontosnak tartották hogy a gyereküknek legyen valamilyen rendes szakmája.

Amúgy csak apám ilyen, a nagybátyám és anyukám is mindig azt mondta hogy tanuljak.