Mit tennének szüleid miután öngyilkosságot követnél el?

Honnan tudjam.

Valószínűleg leinnak magukat a sárga földig, lenne kifogás miért részegek, aztán kölcsön kérnének mindenkitől, azzal a címszóval, hogy temetésre kell.

Természetesen azt is elinnak, utána meg vernék a melluket, hogy eltemettek, pedig igazából a férjem egy garast sem látna abból a pénzből.

Anyám hisztériás őrjöngve sírós előadást tartana és mindenkinek mondogatná, hogy így drága gyermekem meg úgy, miért csinálhatta mikor mindent megadtam neki és ő volt életem értelme meg a többi bullshit. Egyébként is a legtöbb dolgot amit elkövetett ellenem, tagadja akkor is ha tanú volt rá, gondolom halmozottan beindulna a szelektív amnézia ha pl. a rendőrség nekiállna kérdezősködni, nehogy bármilyen módon összefüggésbe hozzák az üggyel.

Apám valószínűleg semmit sem mondana a külvilág előtt, némán menne ugyanúgy horgászni. Az viszont nem kizárt, hogy anyámnak odaszúrna, hogy ha nem bassza el a gyerekkorom/nem baszogat felnőttként is, akkor még lehet hogy élnék. Régen is volt erre példa amikor anyám bántalmazott, ő meg beszólogatott neki hogy na mi van, neked kellett a gyerek, akkor miért ütöd? Az is lehet, hogy elhagyná anyámat és visszamenne a szülőhazájába.

Anyám tuti belehalna a bánatba. Sajnos a bátyámat már lassan 10 éve elvesztettük, nagyon beteg volt áttétes tüdőrák, fél tüdejét kivették, de a másik fele is rossz volt már, a sok terápia miatt még betegebb lett, ráadásul a szíve is problémás volt. Akkor nagyon odavolt az egész család, rokonság, barátok, mindenki. Amikor ezen már kezdtük túltenni magunkat akkor jött a nagymamám halála, majd nem sokkal később anyám egyetlen testvére is meghalt motorbalesetben. Szinte már én vagyok neki az egyetlen élő hozzátartozója apámon kívül, ha én is meghalok akármi miatt, akkor azt anyám már nem élné túl, és valószínűleg apám sem.

De mivel a feleségem várandós, és Ők is nemsokára nagyszülők lesznek így ha velem mégis csak történik valami akkor talán az unokájuk miatt nem halnának bele a fájdalomba, mert tudom hogy nagyon vágynak már arra hogy unokázhassanak. De az biztos hogy nagyon fájna nekik az a látvány hogy az édesapja nélkül kell majd felnőnie.

Már csak anyukám él, de vele nagyon-nagyon jó és közeli a kapcsolatom, így biztos vagyok benne, hogy ha ekkora problémám lenne, ami ide vezethetne, azt nem tudnám (és akarnám) titkolni előtte.

Tehát ha mégsem tudna segíteni ő sem, és megtenném, akkor biztos nem lepődne meg rajta, de valószínűleg nem is teregetné ki a szennyest idegeneknek, annál megfontoltabb, diplomatikusabb és okosabb.

Gondolom, hogy rettenetesen megviselné, főleg, hogy egyke vagyok, de a kisfiam miatt igyekezne tartani magát.

Szerencsére a világon semmi okot nem tudok elképzelni, amiért ezt tenném vele (velük...)