Hogyan lehetne megoldani a helyzetet?

"leszeretnék válni tőlük, elszeretnék költözni külfödre"

Gondolj ki egy konkrét tervet, és írd le magadnak.

Mit szeretnél, és hogyan képzeled a jövődet, mit tehetsz most érte, lépésről lépésre.

Ha jónak találod a tervedet, kezdd el megvalósítani. Lépésről lépésre.

Ha a szüleid látják, hogy ez komoly, és sikeresen beindult, támogatni fognak, főleg, ha tudják és érzik, hogy őket is szeretnéd még látni a jövőben.

Már régen a saját életedet kellene élni. Aki sérülni fog és már sérült is valamennyire, az te vagy. Minél tovább irányítanak akaratod ellenére, annál nehezebb lesz leválnod, mert annál jobban sérülsz és a végén beletörődsz. Így aztán a végén egyáltalán nem lesz életed, a szüleid életét fogod élni.

Külföld nagyon jó választás, mert elég messze leszel tőlük. Előbb-utóbb megnyugszanak, remélhetőleg. Az pedig közönséges érzelmi zsarolás a részükről, hogy nem szereted őket, ezzel akarnak magukhoz láncolni. Ideje a saját lábadra állnod. Kitartást és sok szerencsét kívánok!

ezekután eléggé elment a kedvem még az élettől is

Blablabla.

Kifogás kifogás hátán.

Ha csak ezért szeretnél külföldre menni, akkor nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.

Amúgy az nekem fura, hogy most beszéled ezt meg a szüleiddel 30 éves korodban.

Sokan mások is kénytelenek voltak ezt megbeszélni, de megtették 18-20 éves koruk környékén.

Nekem más taktikám volt férfiként. Míg otthon éltem, abban az 1-2 évben a keresetemből vettem dolgokat a háztartásba, vagy ha pl. valami meghibásodott akkor vagy azonnal megjavítottam, vagy ha olyan speckó hiba volt, hívtam ki szakembert. Segítettem ahol csak tudtam, miközben a saját életemet teljesen önállóan éltem. Nem vitattam meg az életem megoldandó dolgait a szülőkkel, hanem mentem és megoldottam. Egy idő után látták, hogy totál önálló vagyok, és soha semmibe bele nem szóltak többé. Mondjuk akkoriban én lepődtem meg ezen a legjobban.

Aztán rájöttem hogy egyszerűen megnyugodtak, megértették, hogy felnőtt lettem, hogy meg tudok állni a saját lábamon, és nyugodt szívvel "elengedtek".

Lehet, hogy esetedben nem látják a szüleid, hogy önállóan jó döntéseket hozol, és félnek elengedni a kezed? Rég meg kellett volna beszélnetek ezt a helyzetet, már bő 10 évvel ezelőtt.

A szavaidból azt veszem ki, hogy nagyon szeretitek egymást a szüleiddel. Akkor nyugodtan beszéljétek meg ezt, nem kell azonnal a külföldben gondolkodni.

Itthon is meg lehet oldani a külön élést, miközben akkor találkoztok mégis, amikor csak akartok. Egy jó kommunikációval mindent a helyére tudtok tenni.

Sok sikert! )

"de a felfogásuk valahogy a 70es-80as években maradt"

Biztos, hogy nem. Ők a te korodban már rég önállóan éltek felnőttként és te 13 éves voltál.

Tettél valamit a cél érdekében? Előbb nézz körül, keress munkát, szállást, tedd meg a szükséges lépéseket, és akkor tájékozttasd őket, mert ahogy lejön a dolog, tev csak tervezgetsz, aztán nem lesz belőle semmi.

Akkor fixáld le munkahelyedet és szólj, de időben, ha nekik dolgozol, legyen idejük felvenni valakit.

Az a sejtésem, hogy azért nem akarják, hogy bárhova is menj, mert te nem kapsz annyi fizetést és/vagy nem rendesen vagy bejelentve. Ha mást vesznek fel, akkor az többe fog nekik kerülni és nem bármikor ugráltatható.

'ehet, hogy esetedben nem látják a szüleid, hogy önállóan jó döntéseket hozol, és félnek elengedni a kezed? '

Ez 25 alatt még érthető, de a kérdező 31 éves!