Szerintetek elrontom az életem?

Egy rövid ideig lehet, hiszen az újdonság erejével hat a baba, de tartósan biztosan nem.

Szerintem a legjobb, ha leültök, megbeszélitek, és élje mindenki a saját életét - segítsétek, hiszen ott van a kicsi lány, de ne korlátozzátok egymást.

Ha mindketten benne vagytok azért lehetne javítani a helyzeten, de ehhez mindkét fél kell. És ami fontos, hogy ez hosszú idő után javulna, ha a mindketten benne lennétek. (Természetesen az is benne van a pakliban hogy nem sikerül, de ha mindketten beleteszitek magatokat akkor erre kevés esély van).

A gyerek az nehezítő körülmény, hiszen, az esetek többségében stressz forrás. És nem amiatt mert rossz, hanem mert a szülők élete mondhatni felborul. Éjszakai kelések, nőknél hormonok, sírás, ha esetleg hasfájós vagy valami baj van, stb stb (ehhez is hozzáteszem hogy az esetek többségében).

Viszont írod hogy mindketten felnőtt emberek módjára kezelték a helyzetet. Ha a párod is így folytatja, akkor akkor mehetsz majd a gyerekhez amikor akarsz (persze ha valami közbejön, dolga van, stb, akkor nem, de ez sztem magától értetődő), ki tudod majd venni a részed az apaságból ha hagyja.

Mivel rontod el az életed?

Nyilván van oka a feleségednek arra, hogy otthagy. Az elején nyilván kevesebbszer fogod látni a gyereket, mert el nem viheted, oda meg nem enged. Később lehet, hogy majd igényt tart a babysitteri szolgáltatásaidra, már ha nem azért hagy ott, mert alkalmatlan apának tart.